96. Nincs rá szükségem!

Odamentünk a bácsihoz majd Kai elővette a pénztárcáját. Nekem adott 30,000 wont. Én rámosolyogtam Kaira aztán a bácsira és felé nyújtottam.
-Nincs rá szükségem! –mondta.
-De igen van! Látom magán, hogy kell a pénz. A műtétekkel pedig nem szabad játszani. Fontos dolog az élet!
A bácsi még mindig ellenkezett. Hiába mondtam neki, hogy én nem csak sajnálatból adom neki ezt a pénzt. De nem fogadta el. Kaira néztem majd ő vissza rám.
-Kérem, kérjük fogadja el! Mi ezt a pénzt önnek adjuk és fordítsa arra ami önnek jó! Nekünk nem kell!
Kai a kezébe nyomta a pénzt majd elmentünk. A bácsi még utánunk kiabált párszor de mi nem is figyeltünk rá. Útközben Kai magához húzott. Amikor hazaértünk otthon voltak anyáék is. A nappaliban voltak és hát.... elég jól el voltak.... csókolóztak. Olyanok voltak, mint a tinédzserek. Csendben felmentünk a szobámba. Kai lefeküdt az ágyra én pedig becsuktam az ajtót. Odamentem Kaihoz majd megálltam az ágy előtt. Felült majd megfogta a kezemet.
-Mi lenne ha mi is....? –mosolygott.
-Nem volt elég a kórházban?
-Sajnálom csak szeretnélek normálisan megkapni.