-Mert beindult a szülés. Gyerünk már csinálj valamit! Ne csak állj ott!
Kai gyorsan átrohant anyáékhoz és felkeltette őket. Szólt nekik majd apa hívta is a mentőt. Kai visszajött hozzám anya társágában.
-Biztos úgy érzed, hogy szülni fogsz?
-Igen anya. Ez nagyon fáj.
-Jó csak nyugodj meg. Apád már hívta a mentőt. Nem sokára itt is vannak. Csak vegyél mély levegőket és ne nyomj!
Kai csak ott ült az ágy mellett a földön és nézett ki a fejéből. Mély levegőket vettem és néha-néha rápillantottam.
Kai odajött hozzám majd rám nézett. Most per pillanat nem fájt annyira. Megfogtam Kai kezét majd a hasamra tettem. Éreztem, hogy a baba megrúgta a kezét. Ezen mindketten elmosolyodtunk. Kai felém hajolt majd adott egy hosszú puszit ajkamra. A mentő meg is érkezett. Kimentem majd nehezen beültem. Kai is velem jött. Még mindig nem tudott semmit sem mondani. Csak nézett ki értetlenül a fejéből. A mentősök beszéltek vele, hogy minden rendben lesz.
-Doori.... Kié a gyerek?
-Kai.... A kettőnké. Te vagy az apja én pedig az anyja. Soha sem csaltalak meg. Nem is foglak. Szeretlek!
-Ohh.... Kicsim szeretlek! Veled leszek!
Hamar meg is érkeztünk a kórházba. Bementünk majd egyből a szülészetre vettük az irányt. Gyorsan átöltöztem majd bementem a szülő szobába. Felfeküdtem az ágyra. Kai felöltözött ilyen védő ruhába vagy mibe majd ő is bejött és kezdődött is a szülés. Szülés közben bőgni kezdtem a fájdalomtól Kai pedig sírni kezdett amiért én sírok. Más fél órás szenvedés után megszületett a kis fiúnk. Kicsi Kai. Egészséges és csodálatos kisfiú. Kai elvágta a köldökzsinórt majd elvitték a babát megmosdatni, felöltöztetni és vizsgálni. 2 és fél óra után vissza is hozták én ekkor már aludtam. Kai nem akart felkelteni. Anyáék is megcsodálták az unokájukat. Reggel gyerek sírásra keltem fel. Kinyitottam szemeim és Kait pillantottam meg ahogy a babánk a kezében van és próbálja nyugtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése