Hanna így is tett. Kiment majd lement apához. Már a kórház előtt kibékültek. Kaival pedig mindent az ablakból figyeltem. Aztán apáék elmentek. Én folytatni kezdtem a pakolást majd Kai lépett mögém. Átölelte a derekamat és csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Kai....
-Mi az? Nem jó?
-Volt olyan csókod, érintésed, puszid vagy akármid ami nekem nem volt jó?
-Nem tudom.
-Nem volt. És tudod miért nem?
-Nem.....
-Jaj.... Mert tiszta szívemből szeretlek.
-Én is szeretlek ezért is akarom, hogy a feleségem legyél.
Elpakoltam az összes cuccomat majd Kaival elindultunk. Útközben találkoztunk egy bácsival aki a műtétére gyűjtött pénzt. Elmentünk mellette. De engem hirtelen elfogott egy fura érzés. Megálltam. Kai felém fordult és csak értetlenül nézett.
-Kai.... édes van egy kis pénzed?
-Minek? Te most komolyan pénzt kérsz tőlem? Azt mondtad nem azért vagy velem.
-Tényleg nem azért vagyok veled. Csak.... van ott az az ember. Aki a műtétére gyűjt pénzt. Neki szeretném odaadni.
-Hát van nálam pár ezer won. De a legtöbb kártyán van.
-Nem kell olyan sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése