104. fejezet: Mész vagy menjek?

Így is tettem. Lepakoltam majd megfogtam a babát és beletettem az ágyába. Eleinte nem akart elaludni.
-Aludj el picinyem! Kell a csicsikálás mindenkinek. Anyu is nagyon fáradt. Te is az vagy! Aludj el szépen.
-Kicsim! Pihenjél én majd elaltatom.
-De nem baj? Bírni fogsz vele?
-Ne aggódj nagyon kedvel engem a fiam.
-Jól van.

Átmentem a szobánkba majd ledőltem az ágyra. Egyszer csak hallottam, hogy Kai énekelni kezd valamit. Hirtelen nem tudtam mi is az de aztán rájöttem, hogy a Black Pearl-t énekli halkan. Kikeltem az ágyból majd elindultam a szoba felé. Az ajtónak támaszkodtam és onnan figyeltem Kait és a picit. Egyszer csak a gyerek elaludt. Kai fáradtan ült le a babaágy melletti kis kanapéra.
-Ez fárasztóbb volt, mint egy fellépés.
-Kai.... Ügyes voltál.
Odamentem hozzám majd az ölébe ültem. Átkaroltam a nyakát majd magamhoz öleltem.
-Kapok érte valami jutalmat?
-Na gyere!
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Kai csókunkba mosolygott majd közelebb húzott magához.
-Olyan szép vagy! Milyen csodálatos anyukája van a gyerekünknek.
-Kai! Csendben. Meg ha ennyire bókolgatni akarsz nekem akkor ne a gyerek szobájában.

-Jó akkor gyere velem!
-Kai....
Felálltunk majd kimentünk a gyerek szobájából. Becsuktuk az ajtót majd becsuktuk a szobánk ajtaját is és elkezdtük egymást csókolgatni. Elindultunk az ágy felé majd beestünk az ágyba. Rám mászott Kai majd levette a felsőmet. Levettem a felsőjét majd átfordultunk. Végigsimítottam Kai testén és amikor már gomboltam volna kifelé a nadrágját elkezdett a baba sírni.
-Mész vagy menjek?