75. fejezet: Kislányom....

Elkezdtünk főzni. Hamar kész lettünk mert Kai nem volt kanos. Csak néha-néha adtunk egymásnak egy csókot. Amikor már kajáltunk haza jött anya és Hwamin. Anya az csak értetlenül nézett minket.
-Sziasztok. –mondtam.
-Annyeong! –mondta Kai.
-Kai ezt csak Hwamin érti. Anyu nem tudja a koreait.
-Kislányom.... Ki ez?
-Öm.... Anya ő a barátom mármint a szerelmem vagyis a pasim. Kim JongIn. Ő énekes de engem nem érdekel a pénze. Kainak a szülei már megvádoltak ezzel szóval mindegy. Júliusban jöttünk össze és úgy 5 hónapja vagyunk együtt. De a szülei miatt összekaptunk a külön létet pedig másnapig bírtuk. Nagyon szeret és én is nagyon szeretem. Anya vagyis Hanna és apa már tudnak a kapcsolatról.
-Értelek kislányom.
-Mi most felmegyünk a szobába.
Kaival elindultunk a lépcső felé. Bementünk a szobába. Kai egyből ledőlt az ágyra, mint aki nagyon sokat dolgozott és elfáradt. Én leültem az íróasztalnál lévő székre.
-Megfogja engedni?
-Fogalmam sincs Kai.
-Ne szomorkodj már! Lényeg, hogy Hanna és apukád megengedték a kapcsolatunkat. Úgy is csak Koreában leszünk szinte mindig.
-Amúgy meg ja. Valahogy nem is érdekel a véleménye.
Odasétáltam az ágyhoz. Egy pillanatra megálltam. Aztán rámásztam Kaira. Ő csak mosolygott.