-Jól vagy Doori? –kérdezte Kim.
-Igen. De anya....
-Mióta hívod Hannat anyának? –vágott bele apa a mondandómba.
-Azóta amióta Kai elsőnek nálunk akart aludni.
-Milyen kocsi ez? –kérdezte apa amikor megérkeztünk.
-Nem tudom. De nagyon jó.
Felültem és amint megállt a kocsi kiszálltam.
-Kai....
Odarohantam hozzá. Már amennyire rohanni tudok a platformos cipőbe. Kai megfordult és amikor odaértem hozzá szorosan magához ölelt.
-Szia. –mondta miközben eltolt magától.
-Szia.
Összefontuk ujjainkat. Odajöttek apáék is.
-Annyeong! –mondta Kai.
-Szervusz fiam! –mondta apa miközben kinyitotta az ajtót.
-Helló Kai! –mondta Kim.
-Helló Kim!
Bementünk a házba. Egyből a nappaliba vettük az irányt és leültünk a kanapéra.
-Mennyibe került a repülő jegy? –kérdezte apa.
-Nem kell kifizetni.
-Miért?
-Azért mert én egy fellépésen sokkal több pénzt keresek. Csak annyit kérek, hogy.... adja nekem a lányát.
-Kai, édesem.... ezt vegyem annak, hogy megkérted a kezem?
Kai elővett egy kis dobozt a zsebéből majd nekem adta. Én csak értetlenül néztem.
-Ez a tied. Ha apukád beleegyezik.
-Édes szerintem ez nem a megfelelő pillanat.
-Legyen. Odaadom neked az egyetlen lányomat. De nem ajánlom, hogy a szüleid megvádolják azzal, hogy csak a pénzedért van veled.
-Köszönöm. Ne aggódjon nem fogják megvádolni.
-De csak akkor ha én egyáltalán beleegyezek.
-És? Lennél a feleségem?
Kaira néztem. Hirtelen elkomolyodtam majd egy huncut mosolyt villantottam meg.
-Igen Kai. Lennék a feleséged.
Kai felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Aztán megcsörrent apa telefonja. A kórházból hívták, hogy egy kis probléma akadt. Valakinek oda kell adnia az egyik veséjét Hannanak.
-Ez most komoly? Anélkül nem éli túl? –kérdezte Kim.
-Muszáj lesz valakinek. –mondta apa.
-Én leszek az. Mikor lesz a műtét?
Holnap után. –mondta apa.
-Jó én benne vagyok.
-Kicsim.... Jól megfontoltad?
-Szeretem Hannat. Jobban, mint a saját anyámat. Nem akarom elveszíteni. Ő az igazi anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése