110. fejezet: ~The End!~

Kim kislánya nem is olyan hisztis. Vagyis én legalábbis nem veszem észre. Kai nővére az idő során megházasodott. A szüleik igaz megbékéltek velem mert én vagyok az unokájuk anya de nem kedvelnek. Egyszer hisztizni kezdtek azért, hogy keveset látják. Máskor meg, hogy túl sok a gyerekből. Most könyörgök döntsék már el mit akarnak! De ezt leszámítva tökéletes az életem. Imádom a fiamat és a férjemet. Annát és Hwamint nagyon ritkán meglátogatom a picivel és Kaival együtt. Azóta találkozok velük amióta apa meghalt. A végrendeletében kérte, hogy béküljek ki az igazi anyámmal Annával. Hát tessék. Kibékültem. Kait még mindig nem kedvelik de ez engem valahogy nem érdekel. Ha nekik nem tetszik ki az unokájuk apja akkor nem kell nekem 12 órát utaznom minden évben egyszer. De mindegy. Nem olyan lényeges. Szeretem Kait és a fiamat. Ez a lényeg! Mások véleményére pedig magasról teszek. Boldog vagyok ha valakinek nem tetszik akkor nem kell rólam és a családomról tudomást vennie.
                                          ~The End!~

109. fejezet: Szuper!

Reggel arra keltem fel, hogy Jongie ugrál az ágyon. Kinyitottam szemeim majd aranyos kis fiamat láttam meg. Aztán, hogy Kai bejön a szobába egy tálcával. Leült mellém majd megcsókolt.
-Mama! Mama!
-Jongie.... fiacskám.... Maradj csendben! A többieket fel ne keltsd.
-Jó reggelt kicsim!
-Jó reggelt édesem!
-Egyél amíg ki nem hűl.
-Ti már ettetek?
-Igen már ettünk. Egy kicsit szerencsétlenkedve etettem meg Jongiet. Túl rakoncátlan.
-Akár csak az apja.
-Szeretlek kicsim!
Elkezdtem enni majd amikor befejeztem csörögni kezdett a telefonom. Felvettem és Kim volt az. Közölte, hogy megszületett a gyereke. Kislány és nagyon egészséges. Szuper!
-Ki volt az mami?
-Csak keresztapukád volt, Kim bácsi. Tudod megszületett az unokatesód.
-Kicsim ez most komoly?
-Igen. Kislány. Nagyon jól el lesznek majd.
-Szuper!
-Ja. Csak remélem nem lesz olyan túl hangos. Olyan jó, hogy egy ideje nem sír Jongie. Erre fel most idejön egy kis baba. Még hozzá lány. Azok sokkal hisztisebbek.

108. fejezet: Ez nem igaz!

-Nem tőlem örökölted a huncutságodat. Hanem a mamától.
-Ez nem igaz! Tiltakozom! Én nem vagyok egyáltalán huncut. Te vagy az és tőled örökölte a gyerek és nem tőlem. De én megyek folytatom az ebédet vagyis már a vacsit.
Visszamentem és folytattam a főzést. Sült húst csináltam tört krumplival. Kai összetörte a krumplit én addig megterítettem. Leültem az egyik székre. Az ölembe vettem Jongiet. Aztán leült mellém Kai. Elkezdtünk enni. Amikor Kai megkajált elvitte a tányérját, átvette tőlem Jongiet és tovább etette. Mire végeztem én is az evéssel szerelmem is végzett az etetéssel. Elpakoltam a maradékot majd elmosogattam. Addig Kai a szobában játszott Jongievel. Amikor kész lettem bementem a szobába majd annyit láttam, hogy mind a ketten elaludtak. Ránéztem az órára és láttam, hogy már fél 9 van. Betakartam Kait és Jongiet a takaróval majd elmentem zuhanyozni. Amikor kész lettem kiterítettem a törölközőmet aztán bebújtam én is az ágyban. Felkapcsoltam az éjjeli szekrényen a lámpát. Kai ekkor felkelt. Ránéztem majd elmosolyodtam. Ő is elmosolyodott majd odaakart húzni magához de én megfogtam a kezét. Mutattam, hogy közöttünk fekszik Jongie. Lekapcsoltam a lámpát megcsókoltam Kait majd el is aludtam.

107. fejezet: Sok idő elteltével

Már sok idő eltelt. Hanna és apa egy autó balesetben meghaltak. Nagyon rosszul érintett mindenkit. Kimnek végre lett egy tök normális ügyvéd barátnője Jungie. Apa halála után megkaptuk a végrendeletét. Amit úgy 3 éve írhatott. 1 vállalatot hagyott rám és 2 Kimre. Azért mert ha Choi már felnőtt lesz akkor Kim odaadja neki az egyik vállalatot. Nos Jungie és tesókám nagyon jól el vannak. Az 1. gyereküket várják. Én a kis sógor nőmet tanácsokkal halmoztam el. Kai nagyon sokat próbál, mint mindig. Ehhez már egy kicsit hozzá szoktam. De nagyon boldog családot alapítottunk egy kis fiatal iskolai hülyeségből. Még mindig emlékszem Kai első csókjára. Milyen gyengéd volt még is nagyon határozott. Most meg már házasok vagyunk és van egy csodálatos kisfiúnk. Choival is úgy törődök mintha a fiam lenne. Egy szerdai napon senkikem volt otthon csak Kai, én és a baba. Kim reggel elment dolgozni. Jungie a szüleinél volt. Choit elvitte Kim az iskolába. Kainak nem kellett próbára mennie. Én megkértem Kimet, hogy nézzen már be az én vállalatomhoz is. Így hárman elvoltunk otthon. Jongie a kisfiam már 2 éves. Kai nagyon ügyesen megtanította járni. De még egyetlen egy szót sem mondott még ki. Azon a szerdai napon főztem az ebédet. Kai az étkezőben ült és Jongieval játszott.
-Édesem. Én nagyon aggódok. Még alig beszélt de már 2 éves. Persze a gügyögéseket leszámítva.
-Ajj Doori ne siettesd majd beszél ha szeretne.

-De....
-Mama! –szólalt meg Jongie.
-Fiam.... –döbbent le Kai.
-Prücsök.... mondjad! Mi az?
-Szőlő nagy. Kér? –tartott felém egy szőlő szemet.
-Igen kérek. –mosolyogtam. Jongie a számba tette a szőlő szemet.
-Én is kérek.
Hajolt hozzá Kai. Jongie levett egy szőlő szemet majd úgy tette mintha neki adná de megette. Én elkezdtem nevetni. Már majdnem a földön fetrengtem a nevetéstől.
-Mama.... –mosolygott Jongie.
-Fiam a mama nagyon dinka. Nem is tudom, hogy szerethettem bele ennyire, hogy elvettem feleségül.
-Héé.... –mondtam. –Én sem tudom prücsök, hogy szerethettem bele ennyire a papába pedig olyan rossz és huncut.

106. fejezet: Mi a baj van?

-Kai.... édesem.... Mi a baj van?
-Doori. Mi baj lenne?
-Csak olyan fura vagy.
-Miért?
-Nem tudom. Valami gyerekkel kapcsolatban van? Figyelj tudom, hogy nem akartad. Én sem csak úgy közbe jött és amikor megtudtam olyan boldog lettem. Ezek után pedig már egyre jobban ragaszkodtam hozzá. Nagyon sajnálom, hogy neked nem mondtam el. Csak tudod féltem. Féltem, hogy nem akarod a gyereket. Én pedig már nem tudtam volna elválni tőle. Sajnálom. –kezdtem könnyezni.

-Doori semmi baj. Én is akartam a gyereket. De nem kellett volna félned. Egy kicsit hamar jött de imádom olyan kis aranyos fiam lett. Te pedig nagyon ügyes voltál a kórházban.
Kai felállt az asztaltól majd odajött hozzám és adott egy hosszú puszit a homlokomra. Aztán mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Romantikus pillanatunkat Kai telefon csörgése zavarta meg. De nem vette fel.
-Kai a telefonod.
-Nem érdekel! Most a feleségemmel vagyok.
Aztán elkezdett sírni a baba. Elmentem a babáért. Addig Kai felvette a telefonját.
-Ki volt az?
-Suho. Menni kell próbára. Nagyon hiányolnak.
-Hány órára kellett menned?
-Ha jól emlékszem 9re.
-Te pedig fél 9kor még itt ültél. Na menjél csak próbálni. Tudod, hogy nem szeretem ha késel.
-Mindig azt mondják, hogy próbákon nyugodtan késhetek de a fellépésen legyek ott időben.
-Jó de menjél.
-Szeretlek titeket!

Odahajolt hozzám és megcsókolt. Ekkor a pici elkezdett sírni. Kai odahajolt a picihez is adott egy puszit a homlokára majd összeborzolta nagy haját. Ekkor persze egyből el hallgatott. Kai nevetni kezdett.
-Olyan, mint az apja. –nevettem.
-Miért?
-Olyan kis huncut. –mosolyogtam.
-Na jó én elmentem. Majd jövök este. Szeretlek kicsim!
-Szeretlek Kai!

105. fejezet: Hol is tartottunk?

-Hagyjad Kai majd én megyek. Most rajtam a sor. Biztosan éhes.
Bementem majd megetettem. Visszatettem az ágyába majd el is aludt. Becsuktam az ajtót majd visszamentem Kaihoz.
-Hol is tartottunk?

-Jajj Kai szerintem itt.
Átkarolt Kai nyakát majd elkezdtem csókolni telt ajkait. Párszor elmosolyodtunk majd lefeküdtünk az ágyra. Kigomboltam a nadrágját levette magáról majd lehúzta rólam is. Kikapcsolta a melltartómat majd levette a bugyimmal együtt. Gyorsan leszedte magáról a boxert majd felhúzta az óvszert és visszatért hozzám.
-Fő a biztonság. –vigyorgott.
-Na igen. Főleg most, hogy már van egy pár napos kisbabánk.
-Cssss..... Ne beszélj!

Kai belém hatolt majd elkezdett nyomni. Most nagyon elemében volt. Igaz már 9 hónapja nem szexeltünk. Más fél órás szeretkezés után elélveztünk. Kai kivette belőlem férfiasságát majd levette az óvszert, kidobta és visszatért hozzám. Befeküdt mellém majd betakart a takaróval. Magához húzott majd egy kicsit elaludtunk. Fél 2kor arra keltünk fel, hogy a pici sír. Kai kikelt az ágyból, felvette a köntösét majd bement a babához. Másfél óráig nyugtatta semmi sikerrel. Kikeltem én is az ágyból majd felvettem én is a köntösömet. Bementem hozzájuk. Odaléptem Kaihoz majd rájuk néztem.

-Édesem.... Add ide. Majd én megnyugtatom.
-Kicsim.... Nem menj csak nyugodtan aludj tovább.
-Kai látszik rajtad, hogy fáradt vagy. Na add ide. –mosolyogtam.
-Jó.
Kai felállt a kanapéról majd átadta nekem a gyereket. Elkezdtem ringatni közben sétálgattam a szobában.
-Szerelmem....
-Mi az? –kérdezte meglepődve. –Még sosem hívtál így.
-Menj vissza aludni. Biztos menned kell próbára. Pihend ki magad.
-Nem akarok nélküled ágyba bújni.
-Kai egy ideig biztosan eltart megnyugtatni a babát. Neked viszont aludnod kell. Na menjél csak!
-Szeretlek Doori!
-Szeretlek!

Kai adott egy hosszú és szenvedélyes csókot majd bement a szobába és lefeküdt. Én becsuktam az ajtót aztán leültem a kanapéra. Elkezdtem dúdolni egy kis gyerek dalt. Végül beültem a hintaszékbe. Hintázni kezdtünk majd a baba elaludt. Letettem az ágyába majd leültem a kanapéra aztán pedig én is elaludtam. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felemel és bevisz valahova. Letesz majd betakar. Ekkor egy kicsit megébredtem és Kai volt az.
-Aludj kicsim. Szeretlek!
Kai hosszan megcsókolt majd elment. Az órára néztem és láttam, hogy reggel fél 9 van. Felkeltem majd kimentem a saját konyhánkba. Kai ott ült az étkező asztalnál és csak maga elé meredt.

104. fejezet: Mész vagy menjek?

Így is tettem. Lepakoltam majd megfogtam a babát és beletettem az ágyába. Eleinte nem akart elaludni.
-Aludj el picinyem! Kell a csicsikálás mindenkinek. Anyu is nagyon fáradt. Te is az vagy! Aludj el szépen.
-Kicsim! Pihenjél én majd elaltatom.
-De nem baj? Bírni fogsz vele?
-Ne aggódj nagyon kedvel engem a fiam.
-Jól van.

Átmentem a szobánkba majd ledőltem az ágyra. Egyszer csak hallottam, hogy Kai énekelni kezd valamit. Hirtelen nem tudtam mi is az de aztán rájöttem, hogy a Black Pearl-t énekli halkan. Kikeltem az ágyból majd elindultam a szoba felé. Az ajtónak támaszkodtam és onnan figyeltem Kait és a picit. Egyszer csak a gyerek elaludt. Kai fáradtan ült le a babaágy melletti kis kanapéra.
-Ez fárasztóbb volt, mint egy fellépés.
-Kai.... Ügyes voltál.
Odamentem hozzám majd az ölébe ültem. Átkaroltam a nyakát majd magamhoz öleltem.
-Kapok érte valami jutalmat?
-Na gyere!
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Kai csókunkba mosolygott majd közelebb húzott magához.
-Olyan szép vagy! Milyen csodálatos anyukája van a gyerekünknek.
-Kai! Csendben. Meg ha ennyire bókolgatni akarsz nekem akkor ne a gyerek szobájában.

-Jó akkor gyere velem!
-Kai....
Felálltunk majd kimentünk a gyerek szobájából. Becsuktuk az ajtót majd becsuktuk a szobánk ajtaját is és elkezdtük egymást csókolgatni. Elindultunk az ágy felé majd beestünk az ágyba. Rám mászott Kai majd levette a felsőmet. Levettem a felsőjét majd átfordultunk. Végigsimítottam Kai testén és amikor már gomboltam volna kifelé a nadrágját elkezdett a baba sírni.
-Mész vagy menjek?

103. fejezet: Mi ez?

Megfogtam a táskámat majd kimentem a váróba. Anya már ott volt egy babahordozóval. Kihozták a gyerekemet majd beletettük a hordozóba és indultunk is. Amikor hazaértünk anya felvezetett egy szobába. Az régen ilyen gardróbos szoba volt. De amikor beléptem akkor egy aranyos kis szobát láttam. A szobából nyílt 3 ajtó. Az egyik az erkélyre a másik egy nagy gardróbba a harmadik pedig a szobámba. Annyira váratlanul ért ez az egész, hogy sírni kezdtem.
-Anya. Mi ez?
-Ez a kis unokám szobája. A másik pedig a Kai és a te szobád. Felújítottuk nektek ezt a részt. A közös szobával szemben van egy konyha. Mellette egy fürdőszoba. Akkor itt van a baba szobája ott a tiétek és itt megint van egy fürdőszoba. Egyébként a te régi szobádat meg kapta Choi. A háznak ezt a részét amúgy sem használtuk. Így hát nem kell külön költöznötök hanem itt el lehettek. Persze ha nem baj, hogy itt laknátok.
-Nekem mindegy. Csak Kait azt nem tudom.
-Kai már benne van. Ő már ide is pakolta tegnap a cuccait.
-Ja jó. Ez csodálatos. Nagyon tetszik köszönöm. Én most lepakolok és beteszem a picit az ágyába.
-Jó csak nyugodtan.

102. fejezet: Miért nem mondtad el?

-Mióta? Miért nem mondtad el?
-Kai.... Emlékszel amikor anyának adtam az egyik vesémet?
-Igen. De ez most, hogy jön ide?
-Úgy, hogy amikor hazamentünk ugyebár szexeltünk. Akkor pedig nem védekeztünk. Nekem pont akkor volt az a napom amikor termékeny voltam. Szóval mi nem védekeztünk és így. Onnantól kezdve. 2 hónapos terhes voltam amikor anyával elmentünk a nő gyógyászhoz. Elmondani pedig azért nem mondtam el mert féltem, hogy nem akarod megtartani. Elvetetni nem akartam abortuszt sem akartam mert utána meg lehet, hogy nem is tudok terhes lenni. Ezért is kerültelek szex téren. Sajnálom nem akartam, hogy emiatt megharagudj rám.
-Amúgy sejtettem, hogy van valami mert te nem vagy ilyen könnyen hízós típus. Csak érted azt akartam, hogy te mondd el.
-De tényleg sajnálom Kai!
-Amúgy olvastam a nő gyógyászati leletedet és láttam az ultra hangos képet.

-Komolyan? Már nem csak énekes vagy hanem nő gyógyász?
-Nem te bolond. –nevetett. –Csak énekes de amikor megláttam az ultra hangos képet akkor elsírtam magam, hogy apa leszek.
-Kai ez most komoly?
-Igen. Most pedig olyan jó volt a kezemben tartani amíg aludtál.
-Odaadjam? Szeretnéd még fogni?
-Ha nem baj.
-Édesem.... Miért lenne baj? Az apja vagy. Figyelj! Szeretném ha szabad idődben foglalkoznál a gyerekünkkel. Nem szeretném ha nélküled nőne fel és csak képről meg videókról ismerne téged.
-Mindent megfogok nektek adni amit csak kértek.

-De viszont azt se szeretném ha túlságosan elkényeztetnéd. Kapjon meg olyan dolgokat amik kellenek egy gyereknek de azért ha kér valamit nem kell neki egyből megvenni. Jó?
-Jó. Szeretlek titeket.
Odaadtam Kainak a babát majd pár perc múlva jött egy nővér, hogy visszavigye a babát. Kai hazament én pedig bent maradtam a kórházba. Elaludtam majd reggel egy nővérke keltett fel, hogy etessem meg a babát. Megetettem majd elkezdtem csomagolni.

101. fejezet: Jót hoztunk össze!

-Édesem! Én is megfoghatom?
-Doori! Hát persze.
Kai odasétált hozzám majd átadta a babát. Olyan pici volt és olyan törékeny. Elkezdtem nyugtatni a picit és 10 perc múlva sikerült is megnyugtatni. Bejött egy nővér és mondta, hogy meg kell etetnem a babát. Sikeresen megetettem. Aztán bejött egy orvos. Mondta, hogy ha gondolom haza is mehetek de a babát még 1 napig bent tartják megfigyelésen. Aztán kiment mindenki és csak Kai, a baba és én voltunk a kórteremben. Addig gyönyörködtem a kis fiamba, hogy elaludt. Nyugodtan aludt karjaimban. Kai rám nézett majd elmosolyodott.

-Kai.... Szeretlek!
-Szeretlek Doori! Egyébként a babánknak mi lesz a neve?
-Én azon gondolkodtam, hogy a te nevedet kapná ha fiú születik ha pedig lány akkor pedig az enyémet. De fiúnk lett. Szóval ő a kicsi Kim JongIn.
-Ez tetszik.
-Totál olyan, mint te! Rám alig hasonlít.
-Ez nem igaz. A szeme és a mosolya olyan, mint neked.
-De nagyobb részben rád hasonlít. Most nézd a kis vastag száját. Olyan, mint a tiéd. Egyébként a srácoknak mondtad már?
-Igen. Sőt még be is jöttek megnézték. Mindenki gratulált és azt mondta Kris, hogy jót hoztunk össze.
-Hát igen. Jót hoztunk össze!

100. fejezet: Minek?

-Minek?
-Mert beindult a szülés. Gyerünk már csinálj valamit! Ne csak állj ott!
Kai gyorsan átrohant anyáékhoz és felkeltette őket. Szólt nekik majd apa hívta is a mentőt. Kai visszajött hozzám anya társágában.
-Biztos úgy érzed, hogy szülni fogsz?
-Igen anya. Ez nagyon fáj.
-Jó csak nyugodj meg. Apád már hívta a mentőt. Nem sokára itt is vannak. Csak vegyél mély levegőket és ne nyomj!
Kai csak ott ült az ágy mellett a földön és nézett ki a fejéből. Mély levegőket vettem és néha-néha rápillantottam.

-Édesem.... Kai! Gyere ide!
Kai odajött hozzám majd rám nézett. Most per pillanat nem fájt annyira. Megfogtam Kai kezét majd a hasamra tettem. Éreztem, hogy a baba megrúgta a kezét. Ezen mindketten elmosolyodtunk. Kai felém hajolt majd adott egy hosszú puszit ajkamra. A mentő meg is érkezett. Kimentem majd nehezen beültem. Kai is velem jött. Még mindig nem tudott semmit sem mondani. Csak nézett ki értetlenül a fejéből. A mentősök beszéltek vele, hogy minden rendben lesz.
-Doori.... Kié a gyerek?
-Kai.... A kettőnké. Te vagy az apja én pedig az anyja. Soha sem csaltalak meg. Nem is foglak. Szeretlek!
-Ohh.... Kicsim szeretlek! Veled leszek!
Hamar meg is érkeztünk a kórházba. Bementünk majd egyből a szülészetre vettük az irányt. Gyorsan átöltöztem majd bementem a szülő szobába. Felfeküdtem az ágyra. Kai felöltözött ilyen védő ruhába vagy mibe majd ő is bejött és kezdődött is a szülés. Szülés közben bőgni kezdtem a fájdalomtól Kai pedig sírni kezdett amiért én sírok. Más fél órás szenvedés után megszületett a kis fiúnk. Kicsi Kai. Egészséges és csodálatos kisfiú. Kai elvágta a köldökzsinórt majd elvitték a babát megmosdatni, felöltöztetni és vizsgálni. 2 és fél óra után vissza is hozták én ekkor már aludtam. Kai nem akart felkelteni. Anyáék is megcsodálták az unokájukat. Reggel gyerek sírásra keltem fel. Kinyitottam szemeim és Kait pillantottam meg ahogy a babánk a kezében van és próbálja nyugtatni.

99. fejezet: Hogy bírod?

-Zavarok?
-Nem.... Gyere be nyugodtan.
-Hogy bírod? –ült le az ágyra.
-Mármint mit?
-Ezt az egészet? Titokban tartod. Kai előtt. Miért nem mondod meg?
-Azért mert félek. Félek hogyan fog reagálni. Úgysem akarja a gyereket.
-Akkor majd leszek én az apukája. De attól még együtt lehetsz Kaival. Ezt nem azért mondtam.
-Nem kell. De azért köszi. Majd elmondom valamikor.
-Jól van.
Kim óvatosan magához ölelt majd adott egy puszit az arcomra. Egyszer csak Kai lépett be a szobába. Kim kiment majd becsukta maga mögött az ajtót. Én befeküdtem az ágyba majd Kai elment zuhanyozni. Kész lett aztán bebújt mögém.

-Kicsim.... Mi lenne ha egy kicsit rosszalkodnánk?
-Kai.... Ne most fáj a hátam. Sajnálom majd egy kicsit később.
-8 hónapja sőt több ideje ez megy. Nincsen kedvem, fáradt vagyok. Mindig van valami kifogásod az ellen, hogy szexeljünk. Régen nem ilyen voltál.
-Kai! Figyelj! Mostanság egyre kevesebb türelmem van, mint ez most is látszik. –mondtam idegesen. –Viszont fogalmam sincs miért hiszed azt, hogy meghíztam. Ennyire nem lehet észre venni, hogy terhes vagyok? És.... Ouhhh....
Hirtelen erős fájdalom jött rám. Nagyon fájt. Mély levegőket kezdtem venni. Orron be szájon ki.
-Mi? Mióta és ki az apa? Megcsaltál?
-Kai ne ezen akadj már fenn. Inkább hívj mentőt! Szólj anyáéknak vagy akárkinek. Csak siess!

98. fejezet: Gyors változás

Kaival az életem csodás. Imádom ezt a pasit. Az idő nagyon hamar eltelt. Már meg volt az esküvő. Az esküvő előtt sok ruhát vettem de már kételkedem bennük. Nem fogok beleférni egyikbe sem. Nem azért mert túl sokat híztam volna mert nem. Jó is lenne ha ez lenne a bajom. De terhes vagyok. 9 hónapos terhes. Kai nem tud róla mert mindig bő ruhákba járok. Ő azt hiszi, hogy híztam. Férfi logika.... 7 hónapja jöttem rá. Folyamatosan hányingerem volt és szinte sosem menstruáltam. Anya mondta, hogy ezekkel a jelekkel tuti terhes vagyok. Elmentünk a nőgyógyászhoz és ő csak megerősítette Hanna gondolatát. Anyán kívül még apu és Kim tudja. Choi nem mert tuti elmondaná Kainak. Nem merem neki elmondani. Félek, hogy hogyan fog rá reagálni. Elvetetni már nem tudom abortuszt pedig nem akarok sőt már nem is lehetne. Csak örökbe adni tudnám de úgy hozzám nőtt ez a poronty. Meg amúgy is mindjárt szülök. De nagyon félek.... Egy nap anya és apa elmentek dolgozni. Kim elvitte Choit az oviba majd elment az egyetemre beiratkozni. Kai átjött hozzám mert aznap nem kellett nekik próbálniuk. Amikor megérkezett én pont az ebédet főztem. Mögém jött majd átölelt.

-Szia Kai.
Megfordultam majd megcsókoltam.
-Szia. Úgy hiányoztál. Már 2 napja nem láttalak. Jól meghíztál....
-És.... ez neked nem tetszik?
-De. Én úgyan úgy szeretlek. Csak külsőre változtál. Belül ugyan olyan vagy, mint eddig.
Kai hosszan megcsókolt majd folytattam a főzést. Amikor kész lettem már mindenki otthon volt. Apa majdnem kikotyogta, hogy terhes vagyok. Szuper....! Leültünk kajálni majd felmentem a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd felvettem a hálóingemet és a köntösömet. Leültem az ágyra majd valaki kopogott. Kim lépett be.

97. fejezet: Nos akkor van egy ötletem....

-Nos akkor van egy ötletem....
-Ohh igen?
Rámosolyogtam majd az ágyra löktem. Rámásztam és csókolgatni kezdtem a nyakát. Kai halkan felnyögött majd megcsókolt. Levette a felsőmet. Kigomboltam a nadrágját majd lehúztam róla. Kai az ágyra húzott és maga alá fektetett. Lehúztam róla a felsőjét ő pedig kigombolta a nadrágomat aztán le is húzta rólam. Kicsatolta a melltartómat majd félre dobta. Levette magáról a boxert majd rólam a bugyit. Feljebb tolt az ágyon majd rám mászott. Végigcsókolt a testemen majd amikor ajkaimhoz ért belém hatolt. Lökései erősek voltak, csókjai heves és lényegre törőek. Átdugta a nyelvét ajkaim között és kényeztetni kezdte nyelvemet. Nyögni kezdtem de nem tudtam normálisan mert Kai csókolt. Beleharaptam kicsi szerelmem nyelvébe.

-Szeretlek! –nyögtem halkan.
-Szeretlek!
Halkan felnevettem majd újra megcsókoltam Kait. Végigsimított testemen majd nyomott egy erőset. Ez tökéletes pont volt nekem. De aztán Kai más pontot kezdett nyomni.
-Kai várj! Az előző pont nekem tökéletes volt.
-Ez?
-Ah..... Igen! Még.... Kai még! Ez az! Erősebben! Ah....
-Jól van kicsim.
Kai elmosolyodott majd erősebben kezdett nyomni. Elkezdtünk együtt nyögni aztán pedig hamar elért minket a gyönyör. Kai belém élvezett majd fáradtan dőlt mellkasomra.
-Jó voltál édesem!
-Te is Doori!

-Kai....
-Mi az?
-Szeretnék csinálni valamit. Csak ne mozdulj!
Megfordultunk majd elkezdtem csókolgatni nyakát, mellkasát hasát és hasa alját. Végül számba vettem férfiasságát. Elkezdtem vele játszani. Kai ezt alig bírta. Hátra hajtotta a fejét és úgy nyögött. Aztán a lepedőbe markolt majd a párnába. Már minden baja volt. Abba hagytam majd vártam amíg lenyugszik. Amikor lenyugodott simogatni kezdtem a testét. Mellé feküdtem majd betakartam magunkat. Hozzá bújtam majd megcsókoltam. Ő hosszasan csókolt vissza.
-Csodálatos volt kicsim.
-Tetszett?
-Nagyon.
-Ennek örülök.
-Alszunk?
-Álmos vagy?
-Egy kicsit te nem?
-Dee nagyon.
-Jó éjt kicsim!
-Jó éjszakát édesem!

96. Nincs rá szükségem!

Odamentünk a bácsihoz majd Kai elővette a pénztárcáját. Nekem adott 30,000 wont. Én rámosolyogtam Kaira aztán a bácsira és felé nyújtottam.
-Nincs rá szükségem! –mondta.
-De igen van! Látom magán, hogy kell a pénz. A műtétekkel pedig nem szabad játszani. Fontos dolog az élet!
A bácsi még mindig ellenkezett. Hiába mondtam neki, hogy én nem csak sajnálatból adom neki ezt a pénzt. De nem fogadta el. Kaira néztem majd ő vissza rám.
-Kérem, kérjük fogadja el! Mi ezt a pénzt önnek adjuk és fordítsa arra ami önnek jó! Nekünk nem kell!
Kai a kezébe nyomta a pénzt majd elmentünk. A bácsi még utánunk kiabált párszor de mi nem is figyeltünk rá. Útközben Kai magához húzott. Amikor hazaértünk otthon voltak anyáék is. A nappaliban voltak és hát.... elég jól el voltak.... csókolóztak. Olyanok voltak, mint a tinédzserek. Csendben felmentünk a szobámba. Kai lefeküdt az ágyra én pedig becsuktam az ajtót. Odamentem Kaihoz majd megálltam az ágy előtt. Felült majd megfogta a kezemet.
-Mi lenne ha mi is....? –mosolygott.
-Nem volt elég a kórházban?
-Sajnálom csak szeretnélek normálisan megkapni.

95. fejezet: Jaj....

Hanna így is tett. Kiment majd lement apához. Már a kórház előtt kibékültek. Kaival pedig mindent az ablakból figyeltem. Aztán apáék elmentek. Én folytatni kezdtem a pakolást majd Kai lépett mögém. Átölelte a derekamat és csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Kai....
-Mi az? Nem jó?
-Volt olyan csókod, érintésed, puszid vagy akármid ami nekem nem volt jó?
-Nem tudom.
-Nem volt. És tudod miért nem?
-Nem.....
-Jaj.... Mert tiszta szívemből szeretlek.
-Én is szeretlek ezért is akarom, hogy a feleségem legyél.
Elpakoltam az összes cuccomat majd Kaival elindultunk. Útközben találkoztunk egy bácsival aki a műtétére gyűjtött pénzt. Elmentünk mellette. De engem hirtelen elfogott egy fura érzés. Megálltam. Kai felém fordult és csak értetlenül nézett.
-Kai.... édes van egy kis pénzed?
-Minek? Te most komolyan pénzt kérsz tőlem? Azt mondtad nem azért vagy velem.
-Tényleg nem azért vagyok veled. Csak.... van ott az az ember. Aki a műtétére gyűjt pénzt. Neki szeretném odaadni.
-Hát van nálam pár ezer won. De a legtöbb kártyán van.
-Nem kell olyan sok.

93. fejezet: Csak nem....?

-Milyen anyósa? Csak nem....?
-Megkérte a kezem Kai és ezért is akarom, hogy kibékülj apával. Boldog vagyok. Kim is boldog a barátnőjével te is legyél az apával.
-Gratulálok! Jó. Majd kibékülök vele.
-Nem majd! Most! Ma már szerintem kiengednek minket. Apa értünk jön. Én Kaival hazasétálok te pedig vele mész és útközben kibékültök.
-Jól van!
-Szia Hanna. Mennyit aludtam kicsim?
-Szia Kai!
-Hát édes úgy 3 órát. De aludhatsz ha még álmos vagy.
-Nem majd alszunk együtt. Ja és Hanna. Kérlek bíz meg bennem újra. Nagyon szeretem Doorit! Soha nem jutna eszembe elhagyni vagy ilyesmi.
-Jól van Kai. Egyébként nekem semmi bajom veled. Szerintem nagyon kedves srác vagy. Doori is nagyon szeret téged és gratulálok nektek.
-Akkor most már Doori a feleségem lehetsz!

-Kai.... Ez nem megy ilyen könnyen. Meg amúgy is van időnk. Nem kell sietni. Én felőlem 1 év múlva is lehet az esküvőnk én ugyanúgy szeretni foglak.
-7 hónap múlva lesz. Június 9.
-Az igen Kai. Látom te már elkezdted tervezgetni.
-Igen. Este ezért is nem aludtam mert ezeket intéztem. Minden tökéletes lesz az esküvőnkön.
-De Kai....
-Csak azt ne mondd, hogy még sem akarsz hozzám jönni.
-Neem.... Vagyis de vagyis feleséged akarok lenni. Csak ez olyan gyors. Nem?
-Doori 7 hónap múlva lesz. Ugyanúgy fog telni, mint eddig. Lehet egy kicsit gyorsabban de jó lesz. Hidd el! Nekem is jó volt az esküvőm apáddal mi pedig 4 hónapig jártunk aztán megkérte a kezem 2 hónap alatt pedig mindent megcsináltunk.
-Jól van. Nem mondtam akkor semmit.
-Nekem vissza kell mennem a kórtermembe. Sziasztok!
Hanna kiment az orvos pedig bejött. Magyarázott egy ideig aztán kivette belőlem a tűket. Végre! Nem volt semmi sem belém szúrva, rám tapasztva meg ilyenek. Csak feküdnöm kellett az ágyban. Amint kiment az orvos felültem.

92. fejezet: Szia!

Kai odajött és leült az ágy mellett lévő székre majd a fejét az ágyra tette. Simogatni kezdtem arcát aztán játszadoztam szőke hajtincseivel.
-Álmos vagyok....
-Kai akkor aludj. Én itt leszek. Nem tudok sehova se menni. Nyugodtan aludhatsz.
-De te akkor mit csinálsz?
-Nézem milyen aranyosan alszol.
-Jó. –mosolygott.
Kai lecsukta szemét és el is aludt. Ahogy mondtam neki néztem, néztem és nem tudtam betelni vele. Olyan cuki arca van ezzel a szőke hajjal pedig.... Csodálatos pasi Kai! Néztem szőke haját, selymes bőrét, lehunyt szemeit és mindenkit elkápráztató, vastag ajkait. Csendben ültem és néztem ki a fejemből a nagy semmibe. Egyszer vissza néztem szerelmemre és láttam, hogy álmában mosolyog. Ezen egy kicsit kuncogni kezdtem. Kai a kezét a kezemre csúsztatta majd tovább aludt. Olyan aranyos. Egy idő után nyílt az ajtó. Hanna dugta be a fejét.
-Szia Doori! –mondta.
-Csss.... Csak halkan. Kai alszik. Amúgy szia! Látom sokkal jobban vagy!
-Igen és ezt neked köszönhetem.
-Semmiség. Csak segíteni akartam mert láttam apám, hogy....
-Apád engem nem érdekel! –vágott bele a mondandómba.
-Miért? Mi történt?
-A balesetem előtt összevesztünk és úgy mentem el vezetni, hogy totál ideg voltam.
-De apa szeret. Fogalmam sincs micsodán is vesztetek össze. De szeret és fontos vagy neki. Meg ott van Choi. Most komolyan. Legyen úgy felnőtt, hogy a szüleik elváltak? Nekem is elég rossz volt. De neki még rosszabb lenne. Nekem voltak okok amiért elváltak. De nálatok nincs semmi ok erre. Béküljetek ki! Én azt AKAROM, hogy apa és te meg mindenki az egész család boldog legyen. Meg Kainak ki lenne az anyósa?

91. fejezet: A műtét

Az órák egyre gyorsabban teltek. Végül elérkezett a műtét órája. Bejött hozzám egy orvos. Mondta, hogy el kell vinnie a műtőbe.
-Doori.... –kezdte Kai.
-Kai ne mondj semmit. Csak csókolj meg.
Kai odahajolt hozzám majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elváltak ajkaink a kis vőlegényem adott egy puszit a homlokomra.
-Nem lesz semmi baj.
-Nem is félek.
Füllentettem és ezt kai észre is vette. Elmosolyodott majd az orvos elvitt a műtőbe. Elaltattak így nem éreztem semmit. Más fél órás műtét után végre visszavittek a kórtermembe. Még az altatásból nem keltem fel így nem tudtam, hogy Kai itt van-e még. Másnap amikor felkeltem körül néztem a kórtermembe és nem láttam senkit. Egy kicsit elszomorodtam majd egyszer csak nyílt az ajtó. Az ajtóhoz kaptam a tekintetemet majd Kai lépett be az ajtón. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és a nyakába ugrottam volna de minden féle tű van belém szúrva így csak vártam, hogy Kai odajöjjön az ágyhoz.
-Jó reggelt kicsim!
-Jó reggelt Kai!
-Szép vagy, mint mindig!
-Meg sem csókolsz?
-Nem.
-Miért?
-Azért mert utána nem tudnék leállni. Tudod Doori én most nagyon kanos vagyok.
-Oh.... Jó akkor most nem.
-Sajnálom. De tudod, hogy szeretlek.
-Jó semmi baj.

90. fejezet: Amúgy se lenne más választásom

Reggel amikor felkeltem elkezdtem Kait keresni. Megkérdeztem a csajt nem tudja-e. Ő azt mondta, hogy elment kávéért és enni valamit. Aztán bejött az orvos. Mondta, hogy a műtétet áttették ma délutánra. Szóval nagyon ne egyek semmit csak igyak jó sok vizet. Aztán kiment. 10 perc múlva megérkezett Kai.
-Jó reggelt a hölgyeknek! –mosolygott.
-Jó reggelt Kai!
-Jó reggelt édesem!
Odajött hozzám majd megcsókolt. Kai a kezembe nyomott egy 2 literes ásvány vizet.
-Tudok róla. Egész nap csak vizet iszol. Sajnállak! Pedig most olyan jót ettem.
-Édes. Ne akard, hogy megharagudjak rád. Ne beszélj kajáról. Légy szíves. Tudod mennyire szeretlek.
-Jól van. Nem szívózok veled.
-Ti együtt vagytok?
-Jegyesek vagyunk Doorival.
-Igen.
-De szerencsés vagy Doori, hogy ilyen vőlegényed van!
-Amúgy se lenne más választásom. Doori rám erőszakolta.
-Hülye.... Nem én kényszerítettem rád. Amúgy meg senki sem kényszerítette ránk. Csak így jött. Kai nagy ötlete volt. –fordultam a csaj felé.
-Gratulálok!
-Köszönjük! –vigyorogtam.

89. fejezet: Alkalmas

Aztán megtaláltuk az orvost és elkezdett vizsgálgatni. Amikor kész lettünk elmondta az orvos, hogy alkalmas vagyok a műtétre. De bent kell maradnom. Így bevezetett az egyik kórterembe. Egy csaj volt bent. Vele kell osztoznom a kórtermen. Szuper! Csak ne merjen ránézni se Kaira. Lefeküdtem az ágyra majd beszélgettem szerelmemmel. Annyira boldog vagyok. Megkérte a kezem és nem soká a felesége leszek.
-Az ön barátja az EXO K tagja? –kérdezte a csaj.
-Igen. –válaszoltam.
-Imádom az EXOt.
-Hát akkor nagyon szerencsés vagy, hogy most találkoztál Kaival.
-Igen. –mosolygott és örömében már sírni kezdett.
-Édes. Menj! Foglalkozz vele.
-De nem....
-Itt leszek mellettetek. Meg amúgy is álmos vagyok. Szóval lehet, hogy alszok.
-Jól van kicsim. Szeretlek! Jó éjt. Amikor felkelsz én itt leszek.
-Édesem. Nyugodtan haza mehetsz. Én itt el leszek.
-Még amikor idejöttünk mondtam, hogy veled leszek. Szóval nem megyek el.
Kai odament a csajhoz és beszélgetni kezdtek. Engem hamar elnyomott az álom. Egyszer azt éreztem, hogy valaki megcsókol. Nem keltem fel mert tudtam, hogy Kai az. Így tovább aludtam.

88. fejezet: Tudom....

A gyűrűm

-Tetszik a gyűrű?
-Nem rossz. Azt hittem kövesebb lesz de ez is megfelel.
-Hisz tele van kövekkel.
-Tudom....
-Szóval nem tetszik.
Kai szomorú lett és lehajtotta a fejét. Én megálltam. Kai felém fordult és rám nézett.
-Én nem vagyok ilyen, hogy minden csicsa legyen. Nekem ez a gyűrű csodálatos. Annyira tetszik és az a gondolat, hogy a feleséged leszek.... Nagyon szeretlek és nem érdekel a pénzed. Életem vágya, hogy a feleséged lehessek és annyi gyereket szüljek neked amennyit csak akarsz.
-Amennyit akarok?
Kai megvillantotta huncut mosolyát. Imádom amikor így mosolyog. Olyan cuki és áh.... Nem tudok ilyenkor szóhoz jutni.
-Igen.
Odaléptem Kaihoz majd lassan, hosszan és szenvedélyesen ajkaimat ajkaihoz érintettem. Kai ajkaim közt átdugta nyelvét. Én hülyeségből gyengéden beleharaptam a nyelvébe. Ő elkezdett dünnyögni valamit de nem értettem mert inkább csak arra koncentráltam, hogy ez a csók tökéletes legyen. A nyelvünk simogatták, ajkaink égették egymást.
-Ah.... Akkor én 5 fiút és 9 lányt akarok.
-Ohh persze. Utána meg olyan leszek, mint egy bálna.
-Akkoris ugyanúgy szeretnélek.
-Ohh Kai....
-Egyébként 1 kisfiút és 1 kislányt szeretnék.
-Egyébként én is.
-Olyan cuki babánk lenne, mint Choi az öcséd.
-Nem.... Nekünk egy cuki és gonosz babánk lenne.
-Miért vagyok gonosz?
-Neeeem.... Te vagy a cuki, én pedig a gonosz.
-Nem vagy gonosz.

87. fejezet: Féltékenység

-Mi az orvos neve? –kérdezte a csaj miközben Kait nézte.
-Azt nem tudom.
-Aha.... értem....
A csaj nem vette le a szemét Kairól. Már egy kicsit kezdett idegesíteni de inkább nem foglalkoztam vele.
-Hahó.... Hall engem?
-Hogy hívják az édesanyját?
-Hanna Gong. Figyelj Kai. Addig ülj le nyugodtan.
-Jó.
Kai elment tőlünk a csaj pedig utána nézett. Leült a váróban az egyik kanapéra.
-Az édesanyja orvosa Dr. Kevin Anh.
-És hol találhatnám meg?
-Valószínűleg az édesanyánál van.
-Köszönöm.
Odamentem Kaihoz. Felállt majd magához ölelt. Én hosszan megcsókoltam.
-Doori....
-Mi az?
-Mi volt ez a csók?
-Csak az a csaj.... Úgy néz téged.
-Féltékeny vagy?
-Mi? Én? Nem vagyok féltékeny.
-Jaj.... a kis menyasszonyom féltékeny.
-Nem vicces. Na gyere! Menjünk anyához.
Elindultunk majd egy ideig mentünk aztán Kai megszólalt.

86. fejezet: Vizsgálatok

-Azt mondta az orvos, hogy aki elvállalja a műtétet annak most és holnap is be kell mennie vizsgálatokra, hogy megtudják alkalmas-e az illető a műtétre. –mondta apa.
-Bevigyem? –kérdezte Kai.
-Légy szíves. –mondta apa.
-Ti menjetek aludni. Amúgy Choi hol van?
-Nagyinál. –mondta Kim.
-Jó. Mi megyünk. Ti pedig pihenjetek. –mondta kai.
-Köszönöm fiam. –mondta apa.
-Nincs mit.
Felálltunk a kanapéról majd kimentünk a házból. Beültünk a kocsiba aztán elindultunk. Útközben Kai mindig fogta a kezemet. Megálltunk egy piros lámpánál. Kaira néztem.
-Kai.... Én.... Félek.
-Veled leszek.
-Nem akarom elveszíteni anyát, apát sem a tesóimat és téged sem. Fontosak a számomra te pedig végképp, hogy fontos vagy.
-Nem fogsz senkit sem elveszíteni.
Tovább mentünk. Amikor megérkeztünk kiszálltam a kocsiból. Kai odajött hozzám. A bal kezével átkarolta a derekamat majd bementünk az épületbe. Odamentünk az információs pulthoz.
-Annyeong! Hanna Gong az édesanyám és egy vese kellene neki. Én lennék az aki odaadja az egyik veséjét. Most kellett valami vizsgálatra jönnöm.

85. fejezet: Csak annyit kérek, hogy....

Útközben mindenki csendben volt. Apa vezetett mellette Kim ült. Én pedig hátra szorultam. Elfeküdtem a hátsó ülésen.
-Jól vagy Doori? –kérdezte Kim.
-Igen. De anya....
-Mióta hívod Hannat anyának? –vágott bele apa a mondandómba.
-Azóta amióta Kai elsőnek nálunk akart aludni.
-Milyen kocsi ez? –kérdezte apa amikor megérkeztünk.
-Nem tudom. De nagyon jó.
Felültem és amint megállt a kocsi kiszálltam.
-Kai....
Odarohantam hozzá. Már amennyire rohanni tudok a platformos cipőbe. Kai megfordult és amikor odaértem hozzá szorosan magához ölelt.
-Szia. –mondta miközben eltolt magától.
-Szia.
Összefontuk ujjainkat. Odajöttek apáék is.
-Annyeong! –mondta Kai.
-Szervusz fiam! –mondta apa miközben kinyitotta az ajtót.
-Helló Kai! –mondta Kim.
-Helló Kim!
Bementünk a házba. Egyből a nappaliba vettük az irányt és leültünk a kanapéra.
-Mennyibe került a repülő jegy? –kérdezte apa.
-Nem kell kifizetni.
-Miért?
-Azért mert én egy fellépésen sokkal több pénzt keresek. Csak annyit kérek,  hogy.... adja nekem a lányát.
-Kai, édesem.... ezt vegyem annak, hogy megkérted a kezem?
Kai elővett egy kis dobozt a zsebéből majd nekem adta. Én csak értetlenül néztem.
-Ez a tied. Ha apukád beleegyezik.
-Édes szerintem ez nem a megfelelő pillanat.
-Legyen. Odaadom neked az egyetlen lányomat. De nem ajánlom, hogy a szüleid megvádolják azzal, hogy csak a pénzedért van veled.
-Köszönöm. Ne aggódjon nem fogják megvádolni.
-De csak akkor ha én egyáltalán beleegyezek.
-És? Lennél a feleségem?
Kaira néztem. Hirtelen elkomolyodtam majd egy huncut mosolyt villantottam meg.
-Igen Kai. Lennék a feleséged.
Kai felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Aztán megcsörrent apa telefonja. A kórházból hívták, hogy egy kis probléma akadt. Valakinek oda kell adnia az egyik veséjét Hannanak.
-Ez most komoly? Anélkül nem éli túl? –kérdezte Kim.
-Muszáj lesz valakinek. –mondta apa.
-Én leszek az. Mikor lesz a műtét?
Holnap után. –mondta apa.
-Jó én benne vagyok.
-Kicsim.... Jól megfontoltad?
-Szeretem Hannat. Jobban, mint a saját anyámat. Nem akarom elveszíteni. Ő az igazi anyám.

84. fejezet: Anya....

-Anya....
Odarohantam az ágyhoz majd megfogtam Hanna kezét. Leültem az egyik székre ami az ágy mellett volt.
-Doori. Hát megérkeztél? –kérdezte Hanna.
-Igen itt vagyok és soha többet nem fogok visszamenni Magyarországra. Nem hagylak itt titeket. Nekem ti vagytok a családom.
-De ott van az anyukád. –mondta Hanna.
-Nekem te vagy anyukám.
Még ott voltunk úgy 2 órát majd elindultunk haza.

83. fejezet? Ti hova készültök?

Aztán indulni készültünk majd lejött valaki a lépcsőn.
-Anna. –mondtam.
-Neked anya.
-Nekem soha.
-Hogy beszélsz az anyáddal?
Odalépett hozzám Hwamin. Meg akart ütni de Kai megállította a kezét.
-Nem ajánlom, hogy megüsse. –mondta Kai.
-Kai, édesem. Gyere inkább menjünk!
Megfogtuk a bőröndöket majd az ajtó felé indultunk.
-Ti hova készültök? –kérdezte Anna.
-Haza megyünk. Anyához, apához és a két tesómhoz. Ti pedig hagyatok békén. Örökre!
Kaival elindultunk a reptérre. Megvettük a jegyeket majd nem soká jött is a repülő. Felszálltunk. Az út nagyon hosszú volt. Amikor megérkeztünk felvettük a csomagokat majd taxiba szálltunk. Engem vitt először haza. Lepakoltam a szobába majd elmentem gyorsan lezuhanyozni. 10 perc múlva kész is lettem. Átöltöztem egy fehér farmer nadrágba, egy piros nyakba akasztós felsőbe és egy piros platformos cipőbe. Kimentem a házból majd elindultam sétálva a kórházig. Fél óra alatt oda is értem. Apa már kint várt. Bementünk az épületbe és anya kórterme felé vettük az irányt. Amikor bementünk egyből Kimet pillantottam ahogy Hanna ágya mellett ül.

82. fejezet: Mi van?

-Kai mit mondott apa?
-Á.... még én vagyok a háttered és a hátlapod. –mosolygott.
-Kai! –emeltem fel a hangom. Megfogtam az állát és felemeltem a fejét. Szemembe nézett majd az arcáról eltűnt a mosoly.
-Öltözz aztán csomagolj!
-Kai.... Mit mondott apa?
-Haza megyünk!
-De nincs semmi pénzem jegyre.
-Én fizetem.
-Kai nem! Nem fogod fizetni a repjegyemet.
-Hanna miatt teszem. Tudom, hogy te is látni akarod őt.
-Köszönöm Kai.
Ránéztem majd szorosan magamhoz öleltem. Hosszasan öleltem. Nagyon hálás vagyok neki.
-Egyébként tudom, hogy nem szereted ha helyetted fizetek valamit.
-Csak mert nem a pénzedért vagyok veled.
-Tudom de öltözz! Az első géppel megyünk.
-Hát jó.
El kezdtem öltözni. Felvettem egy fehérneműt. Előkerestem egy fekete farmer nadrágot, egy kék felsőt és egy kék platformos cipőt. Felöltöztem. Kiengedtem a hajamat, kifésültem majd pakolni kezdtem. Kai mivel ki sem pakolt csak leült az ágyra és nézett. Mindent elpakoltam. Rendbe tettük a szobát majd kimentünk és levittük a bőröndöket. Kai odalépett hozzám majd megcsókolt.
-Szép vagy!
Rám mosolygott majd magához ölelt. Hosszasan ölelkeztünk majd megcsókoltam.
-Szeretlek!
-Szeretlek Doori!

81. fejezet: Telefon hívás

-Szia, apa. Miért hívtál?
-Hannaról van szó....
-Mi van anyával?
-Autó balesetet szenvedett és nem biztos, hogy túléli. Szeretne téged látni.
-Anna most reggel vette el az összes pénzemet. Én meg az összes zsebpénzemet átváltottam forintba. Így nincs semmi pénzem.
Kai kivette a telefonomat a kezemből. Én csak értetlenül néztem rá. Kai beszélni kezdett apuval.
-Annyeong! Kai vagyok Doori barátja.... Persze.... Nem, nem kell de ezt majd megbeszéljük.... Mikor?.... Jó. Meg lesz.... Viszlát!
Kai kinyomta a telefont majd visszaadta nekem a telefonomat. Én csak csendben vártam hát ha mondd valamit. De nem. Nem mondott semmit.

80. fejezet: A fenébe....

Reggel hamarabb kelt Kai, mint én. Simogatni kezdte a hátamat. Annyira jó érzés volt erre megébredni. Kinyitottam szemeim majd szerelmemre néztem.
-Mmm....
-Bocsánat. Nem akartalak felkelteni.
Ezen egy kicsit meglepődtem. Kai még sose beszélt velem ilyen „távolság tartóan”. Vajon mi a baj lehet?
-Kai nincs semmi baj. De miért vagy ilyen?
-Anyud reggel bejött és elvette az összes pénzedet. Én pedig ma el akartam menni veled vásárolni. Az én pénzem itt nem ér semmit.
-A fenébe....
Odabújtam Kaihoz. Megcsókoltam majd hirtelen megcsörrent a telefonom. Apa volt az.

79. fejezet: Ez jó volt!

-Hmm Kai.... Ez jó volt! De még soha nem voltál ilyen kanos. Pedig reggel is szexeltünk.
-Ah.... Tudom. Csak azért voltam ilyen mert más fél hónapig nem is láttalak és nem is éreztelek semmi sem volt. Így egész idő alatt nagyon kanos voltam. Más fél hónap után pedig nem elég csak 1x szexelni. Ja és nekem nagyon tetszett, hogy lebilincseltél. A saját magad simogatása pedig.... ah.... Egyszerűen csodás volt. Akkor helyben el tudtam volna élvezni de megvártalak téged.
Kai magához húzott. Megölelt aztán egy hosszú és szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.
-Nekem is nagyon tetszettek az ilyen újítások.
-Akkor majd legközelebb is csináljuk. Amúgy is fel kell avatnunk a új szobámat.
-Miért?
-Az EXO házába költöztem. Ahol a 2 banda van.
-Elköltöztél a szüleidtől?
-Igen. De még néha alszok otthon.
-Akkor majd vissza kell fognunk a nyögések hangszintjéből.
-Áh.... Dehogy.
-Szerintem nem örülnének annak a srácok amikor ők esznek én meg nyögök egy hangosat.
-Hát jó annak tényleg nem örülnének a srácok.
-Megyünk zuhanyozni?
-Majd reggel. Most inkább aludjunk.
Odabújtam Kaihoz megcsókoltam majd a fejemet a mellkasára tettem és hamar el is nyomott az álmosság. Kai még egy ideig simogatta a hátamat majd őt is elnyomta az álom.