32. fejezet: Köszönöm

Olyan elegem  van ebből, hogy apa megszabja kivel aludhatok együtt. Jó, hogy nem már Kait beteszi Choi mellé aludni. Idegesen jöttem lefele a lépcsőn. Hanna a konyhában főzött. Bementem hozzá, megfogtam egy almát és felültem a pultra.
-Elegem van apából! –mondtam váratlanul.
-Csak védeni akar. –mondta Hanna.
-De basszus akkor is. Nem vagyok már 4 éves, hogy ne tudjam kezelni az érzéseimet. Most apának mit kell „ellenőrizni”? –kérdeztem.
-Hagyd! Tudod milyen makacs! –mosolygott Hanna.
-Azért köszi, hogy próbálkoztál megpuhítani apát. –mondtam.
-Igaz nem én hoztalak a világra de azért a lányom vagy! Segítek amiben csak kell. –mondta Hanna majd átölelt.
-Köszönöm anya! –csúszott ki a számon.

-Én köszönöm, hogy anyának neveztél. –mosolygott.
-Megmondom őszintén tényleg nem te vagy az igazi anyám de többet törődtél velem a 2 év alatt, mint az igazi anyám 18 éven keresztül. –mondtam.
-Azért ilyet ne mondj! Ő is biztosan sokat törődött veled. –mondta.
-Lehet. Csak én nem vettem észre. –mondtam.
-Na és van valami szimpatikus pasi Kain kívül? –kérdezte mosolyogva. Ezen nagyot nevettem.
-Hát.... Most csak Kai de amúgy Kim se rossz. –nevettem.
-A fiam Kim? –kérdezte mosolyogva.
-Igen. –mondtam.
-Tiszta apja. Rám alig hasonlít. –mosolygott.
-Szerintem meg de. Nem ismertem az előző apját de a mosolyotok nagyon hasonlít meg a beszéd stílusotok. Ő is olyan lazán beszél meg néha el harapja a szavak végét és alig értek valamit. És te is így beszélsz. –mosolyogtam.
-Komolyan? –nevetett.
-Igen. –nevettem én is. Percekig nevettünk így. Majd leszálltam a pultról és elkezdtem segíteni Hannanak. Közben ugyan úgy nevettünk. Végül apa és Kai kijöttek a nappaliból.

-Mi ilyen nevetséges? –kérdezte apa.
-Semmi. Nem érdekes. –mondta Hanna. Kai mögém jött átölelte a derekamat. Majd puszilgatni kezdte a nyakamat.
-Mi van? –kérdeztem mosolyogva.
-Semmi csak szeretlek! –mondta. Ez tényleg nagyon őszintén hallatszott. Remélem apa tényleg megérti, hogy nem csak kihasznál hanem tényleg szeret.
-Én is. –mondtam majd megfordultam és megcsókoltam.
-Mi lesz az ebéd? –kérdezte apa.
-Spagetti. Amit én csinálok. Persze ha Kai hagyja. –mondtam mosolyogva.
-Én hagylak! –mosolygott. Majd folytattam a főzést Kai felment szólni Kimnek és Choinak, hogy kész a kaja. A szerelmem már úgy jött le, hogy Choi nyaggatta mikor megyünk el hárman a strandra. Mármint ő, Kai meg én.