16. fejezet: Kai bácsi

-Ohh Kai. Imádlak amiért elkaptad Choit. Ha elesett volna akkor most itt sírna. –mondtam majd Kai odahozta hozzám Choit aztán letette.
-Köszönöm szépen bácsi. –mondta Choi.
-De mi elindultunk. Majd jövök ha vége a sulinak. –mondtam majd elköszöntünk és elindultunk.
-Ki ez a bácsi? –kérdezte Choi útközben.
-Ő Kai. –mondtam.
-Kai bácsi. –mondta Choi.
-Csak Kai. –mondta Kai.
-Nekem Kai olyan, mint az anyukádnak apukád. –magyaráztam.
-És nektek is van olyan, mint én? –kérdezte.
-Mármint kis gyerek? –kérdezte Kai.
-Igen. –mondta Choi.
-Jajjj.... Neeeem mi ketten még ehhez nagyon fiatalok vagyunk. Ugye Kai? –kérdeztem.
-Bizony. Ez majd pár év múlva lesz tervben. –mondta Kai majd megérkeztünk az oviba. Choi elment a barátaihoz játszani mi pedig elindultunk. –De aranyos!
-Ja. Mennyi időnk van még? –kérdeztem.
-Még nagyon sok. –mondta majd megfogta a kezem.
-Okés. –mondtam. Egész úton néma csendben mentünk egymás mellett. Majd megérkeztünk a suliba. Nem volt szinte senki az osztályból. Felmentünk a terembe. Leültünk a helyünkre. Ugyebár egymás mellett ülünk. Itt se szóltunk egymáshoz. Majd én felálltam és elindultam de Kai a kezem után kapott.