-Szia kicsim! –szólalt meg a vonal túlsó oldalán Kai. Nem tudtam semmit se mondani. Köpni nyelni nem tudtam olyan váratlanul ért, hogy pont Kai hív fel. Eddig miért nem hívott? –Hahó itt vagy még?
-Igen igen itt vagyok. –mondtam majd akaratlanul legördült az arcomon egy könnycsepp.
-Nem is örülsz, hogy felhívtalak? –kérdezte.
-Deeee.... Nagyon örülök, hogy felhívtál csak olyan váratlanul jött ez az egész és huhhh.... –mondtam majd egy mély levegőt vettem. Kai a vonal túlsó oldalán felnevet. Olyan aranyosan tud nevetni, hogy nekem is mosolyra görbült az ajkam.
-Jól vagy? Minden rendben van? –kérdezte.
-Igen a kutyád nagyon jól van. –mondtam.
-Most nem a kutyára céloztam hanem rád. Jól vagy? Minden rendben van? –kérdezte újra.
-Nem. Nem vagyok jól. –mondtam.
-Miért? Mi történt? Valami baj van? –kérdezte és hallottam a hangjában az aggodalmat.
-Csak az a baj, hogy nem vagy velem. Meg nagyon hiányzol. –mondtam.
-Már repülőn vagyunk és fél óra, 1 óra van még az útból aztán megérkezünk. Nekem is nagyon hiányzol. –mondta.
-Akkor úgy este 6ra itthon is lesztek? –kérdeztem.
-Igen valahogy úgy. –mondta.
-Jujj alig várom, hogy lássalak. –mondtam boldogan.
-Én is nagyon várom. Amint megérkezünk haza megyek lepakolok megfogok pár cuccomat aztán megyek hozzád és most ott töltöm nálad a hétvégét. –mondta és az ő hangjában is hallottam a boldogságot.
-Már alig várom. –mondtam.
-Majd lesz egy meglepetésem. –mondta.
-Jaj Kai nem muszáj –mondtam.
-De igen muszáj. –mondta.
-Jól van. –mondtam.
-De most le kell tennem mert ez Kris telefonja. –mondta.
-Ja okés. Nem szeretném ha lemerülne a telefonja. –mondtam.
-Imádlak kicsim. Ja és boldog születésnapot! –mondta.
-Én is imádlak. Köszönöm szépen édesem. –mondtam.
-Szia majd találkozunk. Csók. –mondta.
-Igen. Szia. Puszi. –mondtam majd letettem a telefonomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése