23. fejezet: Ne aggódj!

-Nem fogja megtudni. Vagy ha még is megtudja majd azt mondom én akartam annyira. Te pedig szeretsz és nem akartál ezzel megbántani. –mondta mosolyogva.
-Ó olyan izé vagy! –mosolyogtam.
-De így szeretsz! –mondta.
-Igen igen. –mondtam majd felvettem Kai felsőjét.
-Tetszik a felsőm? –kérdezte.
-Inkább csak az illata. –mondtam.
-Itt vagyok én. Szagolgass engem. –mosolygott majd odajött hozzám.
-Neeeem.... Menj el zuhanyozni. Most olyan nem az igazi illatod van. Én addig csinálok valami reggelit. –mondtam majd adtam neki egy csókot és lementem a konyhába. Amikor leértem nagyon megijedtem. Kai kutyája rám ugatott. Annyira megijedtem. Majd bementem a konyhába és elkezdtem csinálni a reggelit. Alig találtam meg a tányérokat  a villákat meg mindent. Nem voltam hozzá szokva ehhez a környezethez.
-Hmmm..... Kész vagyok. –mondta majd odajött hozzám. Átölelt én pedig megéreztem azt a megszokott jó és kellemes illatát.
-Na ez már jó. –mosolyogtam. –Idehoznád légy szíves a másik tányért?
-Persze. Milyen jól néz ki ez a reggeli szerű ebéd. –nevetett.
-Hát igen. Nagyon kiélveztünk egymás társaságát a szobában. –nevettem.
-Csak azt ne mondd, hogy nem volt jó. –mondta.
-De nagyon is jó volt. –mondtam.
-Gyere együnk. –mondta. Majd elkezdtünk enni. Kai evés közben közölte, hogy holnap nem ér rá. Próbálniuk kell a srácokkal mert hétfőn indulnak Amerikába és ott lesznek 1 hetet a turné meg a fan találkozók miatt. Ez a nap viszont nagyon lassan telt el. Kai és én minden percet próbáltunk kiélvezni és emlékezetessé tenni. Mert holnap nem tudunk együtt lenni. Este együtt lezuhanyoztunk majd megágyaltunk mert Kai délben miután lezuhanyzott és a szennyesbe dobta a lepedőt meg a takarót. Így együtt megágyaltunk és befeküdtünk az ágyba. Összebújtunk egy ideig beszélgettünk majd egyszer csak csend lett.
-Kai fenn vagy még? –kérdeztem halkan.
-Igen. –suttogta.
-Itt maradok veled és holnap este ugyan így fogunk aludni. Nap közben amikor a srácokkal próbálni fogsz én addig meg sétáltatom a kutyádat meg játszok vele. Itthon pedig megvárlak. –mondtam.
-De nyugodtan haza mehetsz. –mondta.
-Én veled akarok lenni az utolsó napon is amikor még itthon alszol. –mondtam.