Kim és Kai ezen csak nevetett. Amint leértek Choi odarohant hozzám. Én felvettem és ő teljesen a mellkasomba temette az arcát.
-Mi
történt? –kérdeztem Choitól.
-Kai
bácsi és Kim olyan gonoszak! –mondta majd átölelte a nyakamat.
-Na
mit csináltatok már megint? –kérdeztem most már a srácoktól.
-Mi
semmit. –nevetett Kim majd Kai odajött hozzám.
-Csak
Choi azt kérdezte tőlem, hogy mikor megyünk el mi hárman a strandra. Te, ő meg
én. –mondta mosolyogva.
-Erre
te meg Kim nevetettek. Figyelj csak Choi menj és te is ülj le enni. –mondtam.
-Jó.
–mondta Choi. Az asztal csak 4 személyes volt ezért Kai és én nem nagyon fértünk
volna oda. Így mi a konyhába ettünk. Ha úgy vesszük akkor akár mit
csinálhatnánk a konyhába de nem. Én, mint mindig felültem a pultra. Kai
odahozott egy széket. Leült szét tette a lábát én pedig rátettem a lábamat a
székre és így ettünk.
-Igen
mi nevettünk rajta. –mondta Kai.
-Olyan
gonosz vagy! –mondtam.
-Miért?
–kérdezte.
-Mert
én is azt akartam, hogy elmenjünk a strandra csak nem hárman hanem ketten. Csak
te meg én. –mosolyogtam.
-Jó
ötlet. –mosolygott majd felállt a székről. A tányérra pillantottam és láttam,
hogy már meg is ette. Leszálltam a pultról majd a mosatlanhoz tettem a
tányéromat majd Kai is.
-Kai....
–kezdtem.
-Mi
az? –kérdezte miközben visszavitte a széket.
-Apu
megengedte, hogy itt aludj? –kérdeztem.
-Hát....
Nagyon nehezen akarta megengedni. De vagy 100x elmondtam neki, hogy szeretlek
és nem használlak ki soha. Viszont itt aludhatok és ez a lényeg. –mondta majd
odajött hozzám.
-Ez
szuper! –mondtam majd átkaroltam a nyakát és készültem megcsókolni amikor apa
bejött.
-Megzavartam
valamit? –kérdezte.
-Nem.
Mi amúgy már készülni mentünk. Mármint a szobába. –mondtam.
-Ja
jó menjetek. –mondta. Elindultunk és amikor elmentünk apa mellett odamentem
hozzá átöleltem és adta egy puszit az arcára.
-Köszönöm.
–mondtam. –Nem csak, hogy megengedted, hogy itt legyen Kai. Hanem az ajándékot
meg, hogy itt lehettem 2 éven keresztül. Tudom nagyon sok gond volt velem az
elején de tinédzser voltam.
-Szívesen
kis lányom! –mondta apa majd magához ölelt. Majd Hanna is bejött a konyhába.
–Na menjetek.
-Még
egyszer köszönöm neked is anya. –mondtam majd átöleltem. Egy pillanatra apára
néztem és láttam mennyire megdöbbentette az, hogy Hannanak azt mondtam, hogy
„anya”. Majd felmentünk a szobámba. Kai leült az ágyra én pedig megkerestem a
pólóját és a parfümjét. Alig találtam meg. Majd én nagyon okos visszatettem a táskámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése