110. fejezet: ~The End!~

Kim kislánya nem is olyan hisztis. Vagyis én legalábbis nem veszem észre. Kai nővére az idő során megházasodott. A szüleik igaz megbékéltek velem mert én vagyok az unokájuk anya de nem kedvelnek. Egyszer hisztizni kezdtek azért, hogy keveset látják. Máskor meg, hogy túl sok a gyerekből. Most könyörgök döntsék már el mit akarnak! De ezt leszámítva tökéletes az életem. Imádom a fiamat és a férjemet. Annát és Hwamint nagyon ritkán meglátogatom a picivel és Kaival együtt. Azóta találkozok velük amióta apa meghalt. A végrendeletében kérte, hogy béküljek ki az igazi anyámmal Annával. Hát tessék. Kibékültem. Kait még mindig nem kedvelik de ez engem valahogy nem érdekel. Ha nekik nem tetszik ki az unokájuk apja akkor nem kell nekem 12 órát utaznom minden évben egyszer. De mindegy. Nem olyan lényeges. Szeretem Kait és a fiamat. Ez a lényeg! Mások véleményére pedig magasról teszek. Boldog vagyok ha valakinek nem tetszik akkor nem kell rólam és a családomról tudomást vennie.
                                          ~The End!~

109. fejezet: Szuper!

Reggel arra keltem fel, hogy Jongie ugrál az ágyon. Kinyitottam szemeim majd aranyos kis fiamat láttam meg. Aztán, hogy Kai bejön a szobába egy tálcával. Leült mellém majd megcsókolt.
-Mama! Mama!
-Jongie.... fiacskám.... Maradj csendben! A többieket fel ne keltsd.
-Jó reggelt kicsim!
-Jó reggelt édesem!
-Egyél amíg ki nem hűl.
-Ti már ettetek?
-Igen már ettünk. Egy kicsit szerencsétlenkedve etettem meg Jongiet. Túl rakoncátlan.
-Akár csak az apja.
-Szeretlek kicsim!
Elkezdtem enni majd amikor befejeztem csörögni kezdett a telefonom. Felvettem és Kim volt az. Közölte, hogy megszületett a gyereke. Kislány és nagyon egészséges. Szuper!
-Ki volt az mami?
-Csak keresztapukád volt, Kim bácsi. Tudod megszületett az unokatesód.
-Kicsim ez most komoly?
-Igen. Kislány. Nagyon jól el lesznek majd.
-Szuper!
-Ja. Csak remélem nem lesz olyan túl hangos. Olyan jó, hogy egy ideje nem sír Jongie. Erre fel most idejön egy kis baba. Még hozzá lány. Azok sokkal hisztisebbek.

108. fejezet: Ez nem igaz!

-Nem tőlem örökölted a huncutságodat. Hanem a mamától.
-Ez nem igaz! Tiltakozom! Én nem vagyok egyáltalán huncut. Te vagy az és tőled örökölte a gyerek és nem tőlem. De én megyek folytatom az ebédet vagyis már a vacsit.
Visszamentem és folytattam a főzést. Sült húst csináltam tört krumplival. Kai összetörte a krumplit én addig megterítettem. Leültem az egyik székre. Az ölembe vettem Jongiet. Aztán leült mellém Kai. Elkezdtünk enni. Amikor Kai megkajált elvitte a tányérját, átvette tőlem Jongiet és tovább etette. Mire végeztem én is az evéssel szerelmem is végzett az etetéssel. Elpakoltam a maradékot majd elmosogattam. Addig Kai a szobában játszott Jongievel. Amikor kész lettem bementem a szobába majd annyit láttam, hogy mind a ketten elaludtak. Ránéztem az órára és láttam, hogy már fél 9 van. Betakartam Kait és Jongiet a takaróval majd elmentem zuhanyozni. Amikor kész lettem kiterítettem a törölközőmet aztán bebújtam én is az ágyban. Felkapcsoltam az éjjeli szekrényen a lámpát. Kai ekkor felkelt. Ránéztem majd elmosolyodtam. Ő is elmosolyodott majd odaakart húzni magához de én megfogtam a kezét. Mutattam, hogy közöttünk fekszik Jongie. Lekapcsoltam a lámpát megcsókoltam Kait majd el is aludtam.

107. fejezet: Sok idő elteltével

Már sok idő eltelt. Hanna és apa egy autó balesetben meghaltak. Nagyon rosszul érintett mindenkit. Kimnek végre lett egy tök normális ügyvéd barátnője Jungie. Apa halála után megkaptuk a végrendeletét. Amit úgy 3 éve írhatott. 1 vállalatot hagyott rám és 2 Kimre. Azért mert ha Choi már felnőtt lesz akkor Kim odaadja neki az egyik vállalatot. Nos Jungie és tesókám nagyon jól el vannak. Az 1. gyereküket várják. Én a kis sógor nőmet tanácsokkal halmoztam el. Kai nagyon sokat próbál, mint mindig. Ehhez már egy kicsit hozzá szoktam. De nagyon boldog családot alapítottunk egy kis fiatal iskolai hülyeségből. Még mindig emlékszem Kai első csókjára. Milyen gyengéd volt még is nagyon határozott. Most meg már házasok vagyunk és van egy csodálatos kisfiúnk. Choival is úgy törődök mintha a fiam lenne. Egy szerdai napon senkikem volt otthon csak Kai, én és a baba. Kim reggel elment dolgozni. Jungie a szüleinél volt. Choit elvitte Kim az iskolába. Kainak nem kellett próbára mennie. Én megkértem Kimet, hogy nézzen már be az én vállalatomhoz is. Így hárman elvoltunk otthon. Jongie a kisfiam már 2 éves. Kai nagyon ügyesen megtanította járni. De még egyetlen egy szót sem mondott még ki. Azon a szerdai napon főztem az ebédet. Kai az étkezőben ült és Jongieval játszott.
-Édesem. Én nagyon aggódok. Még alig beszélt de már 2 éves. Persze a gügyögéseket leszámítva.
-Ajj Doori ne siettesd majd beszél ha szeretne.

-De....
-Mama! –szólalt meg Jongie.
-Fiam.... –döbbent le Kai.
-Prücsök.... mondjad! Mi az?
-Szőlő nagy. Kér? –tartott felém egy szőlő szemet.
-Igen kérek. –mosolyogtam. Jongie a számba tette a szőlő szemet.
-Én is kérek.
Hajolt hozzá Kai. Jongie levett egy szőlő szemet majd úgy tette mintha neki adná de megette. Én elkezdtem nevetni. Már majdnem a földön fetrengtem a nevetéstől.
-Mama.... –mosolygott Jongie.
-Fiam a mama nagyon dinka. Nem is tudom, hogy szerethettem bele ennyire, hogy elvettem feleségül.
-Héé.... –mondtam. –Én sem tudom prücsök, hogy szerethettem bele ennyire a papába pedig olyan rossz és huncut.

106. fejezet: Mi a baj van?

-Kai.... édesem.... Mi a baj van?
-Doori. Mi baj lenne?
-Csak olyan fura vagy.
-Miért?
-Nem tudom. Valami gyerekkel kapcsolatban van? Figyelj tudom, hogy nem akartad. Én sem csak úgy közbe jött és amikor megtudtam olyan boldog lettem. Ezek után pedig már egyre jobban ragaszkodtam hozzá. Nagyon sajnálom, hogy neked nem mondtam el. Csak tudod féltem. Féltem, hogy nem akarod a gyereket. Én pedig már nem tudtam volna elválni tőle. Sajnálom. –kezdtem könnyezni.

-Doori semmi baj. Én is akartam a gyereket. De nem kellett volna félned. Egy kicsit hamar jött de imádom olyan kis aranyos fiam lett. Te pedig nagyon ügyes voltál a kórházban.
Kai felállt az asztaltól majd odajött hozzám és adott egy hosszú puszit a homlokomra. Aztán mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Romantikus pillanatunkat Kai telefon csörgése zavarta meg. De nem vette fel.
-Kai a telefonod.
-Nem érdekel! Most a feleségemmel vagyok.
Aztán elkezdett sírni a baba. Elmentem a babáért. Addig Kai felvette a telefonját.
-Ki volt az?
-Suho. Menni kell próbára. Nagyon hiányolnak.
-Hány órára kellett menned?
-Ha jól emlékszem 9re.
-Te pedig fél 9kor még itt ültél. Na menjél csak próbálni. Tudod, hogy nem szeretem ha késel.
-Mindig azt mondják, hogy próbákon nyugodtan késhetek de a fellépésen legyek ott időben.
-Jó de menjél.
-Szeretlek titeket!

Odahajolt hozzám és megcsókolt. Ekkor a pici elkezdett sírni. Kai odahajolt a picihez is adott egy puszit a homlokára majd összeborzolta nagy haját. Ekkor persze egyből el hallgatott. Kai nevetni kezdett.
-Olyan, mint az apja. –nevettem.
-Miért?
-Olyan kis huncut. –mosolyogtam.
-Na jó én elmentem. Majd jövök este. Szeretlek kicsim!
-Szeretlek Kai!

105. fejezet: Hol is tartottunk?

-Hagyjad Kai majd én megyek. Most rajtam a sor. Biztosan éhes.
Bementem majd megetettem. Visszatettem az ágyába majd el is aludt. Becsuktam az ajtót majd visszamentem Kaihoz.
-Hol is tartottunk?

-Jajj Kai szerintem itt.
Átkarolt Kai nyakát majd elkezdtem csókolni telt ajkait. Párszor elmosolyodtunk majd lefeküdtünk az ágyra. Kigomboltam a nadrágját levette magáról majd lehúzta rólam is. Kikapcsolta a melltartómat majd levette a bugyimmal együtt. Gyorsan leszedte magáról a boxert majd felhúzta az óvszert és visszatért hozzám.
-Fő a biztonság. –vigyorgott.
-Na igen. Főleg most, hogy már van egy pár napos kisbabánk.
-Cssss..... Ne beszélj!

Kai belém hatolt majd elkezdett nyomni. Most nagyon elemében volt. Igaz már 9 hónapja nem szexeltünk. Más fél órás szeretkezés után elélveztünk. Kai kivette belőlem férfiasságát majd levette az óvszert, kidobta és visszatért hozzám. Befeküdt mellém majd betakart a takaróval. Magához húzott majd egy kicsit elaludtunk. Fél 2kor arra keltünk fel, hogy a pici sír. Kai kikelt az ágyból, felvette a köntösét majd bement a babához. Másfél óráig nyugtatta semmi sikerrel. Kikeltem én is az ágyból majd felvettem én is a köntösömet. Bementem hozzájuk. Odaléptem Kaihoz majd rájuk néztem.

-Édesem.... Add ide. Majd én megnyugtatom.
-Kicsim.... Nem menj csak nyugodtan aludj tovább.
-Kai látszik rajtad, hogy fáradt vagy. Na add ide. –mosolyogtam.
-Jó.
Kai felállt a kanapéról majd átadta nekem a gyereket. Elkezdtem ringatni közben sétálgattam a szobában.
-Szerelmem....
-Mi az? –kérdezte meglepődve. –Még sosem hívtál így.
-Menj vissza aludni. Biztos menned kell próbára. Pihend ki magad.
-Nem akarok nélküled ágyba bújni.
-Kai egy ideig biztosan eltart megnyugtatni a babát. Neked viszont aludnod kell. Na menjél csak!
-Szeretlek Doori!
-Szeretlek!

Kai adott egy hosszú és szenvedélyes csókot majd bement a szobába és lefeküdt. Én becsuktam az ajtót aztán leültem a kanapéra. Elkezdtem dúdolni egy kis gyerek dalt. Végül beültem a hintaszékbe. Hintázni kezdtünk majd a baba elaludt. Letettem az ágyába majd leültem a kanapéra aztán pedig én is elaludtam. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felemel és bevisz valahova. Letesz majd betakar. Ekkor egy kicsit megébredtem és Kai volt az.
-Aludj kicsim. Szeretlek!
Kai hosszan megcsókolt majd elment. Az órára néztem és láttam, hogy reggel fél 9 van. Felkeltem majd kimentem a saját konyhánkba. Kai ott ült az étkező asztalnál és csak maga elé meredt.

104. fejezet: Mész vagy menjek?

Így is tettem. Lepakoltam majd megfogtam a babát és beletettem az ágyába. Eleinte nem akart elaludni.
-Aludj el picinyem! Kell a csicsikálás mindenkinek. Anyu is nagyon fáradt. Te is az vagy! Aludj el szépen.
-Kicsim! Pihenjél én majd elaltatom.
-De nem baj? Bírni fogsz vele?
-Ne aggódj nagyon kedvel engem a fiam.
-Jól van.

Átmentem a szobánkba majd ledőltem az ágyra. Egyszer csak hallottam, hogy Kai énekelni kezd valamit. Hirtelen nem tudtam mi is az de aztán rájöttem, hogy a Black Pearl-t énekli halkan. Kikeltem az ágyból majd elindultam a szoba felé. Az ajtónak támaszkodtam és onnan figyeltem Kait és a picit. Egyszer csak a gyerek elaludt. Kai fáradtan ült le a babaágy melletti kis kanapéra.
-Ez fárasztóbb volt, mint egy fellépés.
-Kai.... Ügyes voltál.
Odamentem hozzám majd az ölébe ültem. Átkaroltam a nyakát majd magamhoz öleltem.
-Kapok érte valami jutalmat?
-Na gyere!
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Kai csókunkba mosolygott majd közelebb húzott magához.
-Olyan szép vagy! Milyen csodálatos anyukája van a gyerekünknek.
-Kai! Csendben. Meg ha ennyire bókolgatni akarsz nekem akkor ne a gyerek szobájában.

-Jó akkor gyere velem!
-Kai....
Felálltunk majd kimentünk a gyerek szobájából. Becsuktuk az ajtót majd becsuktuk a szobánk ajtaját is és elkezdtük egymást csókolgatni. Elindultunk az ágy felé majd beestünk az ágyba. Rám mászott Kai majd levette a felsőmet. Levettem a felsőjét majd átfordultunk. Végigsimítottam Kai testén és amikor már gomboltam volna kifelé a nadrágját elkezdett a baba sírni.
-Mész vagy menjek?