7. fejezet: Egy jó reggel

Zuhanyzás után elővettem a szekrényemből az egyenruhámat. Megnéztem és egy fekete szoknya egy fehér blúz és egy sárga felső. Hát nagyon szuper! Megmondom őszintén ezt az egyenruhát még szeretni is fogom. Majd bebújtam az ágyba és elaludtam. más fél óra múlva arra keltem fel, hogy Choi ott áll az ágyam mellett.
-Mi a baj van Choi? –kérdeztem.
-Nem tudok aludni. Idejöhetek? –kérdezte miközben a szemét dörzsölgette.
-Persze. Gyere csak! –mondtam majd felmászott az ágyra. Felém fordult és hozzám bújt. Ezen elmosolyodtam. Majd betakartam és elaludtunk. Szegényke azért nem tudott aludni mert esett az eső. Reggel arra keltem fel, hoy Choi ugrál az ágyon.
-Keljél, keljél, keljél! –mondta.
-Choi.... Ne már.... Olyan vagy, mint egy ébresztő óra. –mondtam majd felültem. Ránéztem és fülig ért a szája. Olyan cukin mosolyogott. Elkaptam Choit és elkezdtem csikizni. Ő meg csak nevetett. Majd felnéztem és Kim állt az ágyam végénél. Az ajtóba pedig Hanna és apa.
-El vagytok! –nevetett Kim.
-Téged is megcsikoljalak Kim? –kérdezte.
-Neeem engem nem kell! Csikoljad nyugodtan Choit. –mondta mosolyogva.
-Látom mindannyian fent vagytok! –mondta Hanna.
-Igen nekem Choi olyan volt, mint egy ébresztő óra. –mosolyogtam. Majd abba hagytam Choi csikolását. –Ja és este hozzám jött aludni. Nem akart téged zavarni Hanna!
-Pedig nyugodtan jöhetett volna. –mondta Hanna. –Gyere Choi. Menjünk öltözni és aztán indulás az oviba. Meg amúgy is menjünk és hagyjuk öltözni Doorit.
-Meg van az egyenruhád? –kérdezte Kim. Hanna, apa és Choi elmentek.
-Igen meg van. –mondtam.
-Akkor öltözz fel! –mondta Kim majd kiment a szobámból.