6. fejezet: Megértés

-Jó csak nyugodtan. –mondta. Bementünk a szobámba és elkezdtünk pakolni. Eleinte nem jutott semmi kérdés eszembe majd egyszer csak beugrott egy.
-Mióta élsz együtt apuval? –kérdeztem.
-Úgy 6 éve. –mondta.
-Mi történt az előző apukáddal? –kérdeztem.
-Meghalt. –mondta Kim majd leült az ágyra.
-Ohh.... Nagyon sajnálom.... Nem akartam.... –mondtam.
-Semmi baj. Nem tudhattad. –mondta.
-És barátnőd? –kérdeztem félénken.
-Mi van vele? –kérdezte miközben hirtelen felnézett.
-Van barátnőd? –kérdeztem újra.
-Van. –válaszolt röviden.
-Mióta? –kérdeztem.
-1 éve. –válaszolt.
-Milyen lány? Mesélj kérlek róla. –kérleltem.
-Hosszú fekete hajú. Vékony modell alkatú. Osztály társam. Néha idegesít a féltékenykedéseivel. Az utóbbi 3-4 hónapunk úgy telt el, hogy féltékenykedett és ezen összeveszünk mindig. –magyarázta.
-Biztosan szép lehet, de sajnálom, hogy veszekedtek. Miért nem ültök le nyugisan és beszélitek meg? –kérdeztem.
-Mert mindig mindentől féltékeny lesz. –mondta.
-Akkor jobb ha én a közeledbe se megyek a suliban. –mosolyogtam.
-Valahogy már ne is érdekel. Mintha már odalenne az a nagy szerelem. –mondta.
-Értelek. –mondtam.
-És neked? Pasik? Biztosan sorban állás van nálad. –mondta egy huncut mosollyal kísérve. Ezt a kérdést nem akartam. Nem is válaszoltam rá csak pakoltam tovább. –Na?
-Nem! Nincsen sorban állás. Eddig 4 srác volt az életemben. Mindegyiket nagyon szerettem de nekik csak szexre kellettem volna. Mert elég hamar ejtettek. Többet nem leszek szerelmes. –mondtam el az igazságot.
-Nem tudhatod mikor jön el a nagy szerelem. –mondta.
-Nekem soha. Az én sorsom olyan, mint az anyámé. –mondtam majd legördült egy könnycsepp az arcomon. Kim odajött hozzám megfogta a kezemet és magához húzott.
-Nem! Te nem vagy olyan és nem is leszel olyan, mint az anyád. Te sokkal másabb vagy. Ahogy elmondtad azt, hogy milyen tudom, hogy te nem vagy olyan. Te sokkal másabb vagy értékesebb. Egy normális srác megbecsül téged és nem csak szexre kellesz neki. –mondta és közben szorosabban tartott magához.
-Honnan tudod?Lehet, hogy te ilyen lennél velem ha együtt lennénk. De ez nem azt jelenti, hogy mindegyik srác ilyen. –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Ismerem tán a koreai srácokat ahhoz, hogy elmondjam neked milyenek. –mondta mosolyogva.
-Jó ebben igazad van. Holnap már nekem is mennem kell? –kérdeztem.
-Igen. De gyere vacsorázni. –mondta. Kipakoltunk és lementünk vacsizni. Hanna spagettit csinált. Nagyon finom volt. Otthon magamnak kellett főznöm mert anyám nem foglalkozott velem. Megvacsiztunk. Hannanak segítettem elpakolni és elmosogatni. Majd felmentem a szobámba és lezuhanyoztam.