-Jajj Choi.... De még kicsi vagy. Még én is az vagyok! -mondtam majd leguggoltam Choi mellé és felvettem.
-Nem is tudom.... -mondta apa.
-Papa.... Én szeretném ha itt maradna Doori. -mondta Choi. Oh... De édes. Olyan kis zabálni való kis gyerek. És ő az öcsém. De cuki!
-Jó! De előtte haza kell menned összepakolni és kiiratkozni a mostani sulidból. –mondta apa.
-Jujj köszi! –mondtam majd öleltem apát és Hannat majd egy-egy puszit nyomtam Kim és Choi arcára.
-Ezt miért kaptuk? –kérdezte Kim.
-Azért mert megengeditek, hogy itt lehessek. Ígérem nem leszek rossz gyerek! Csak ha olyan nagyon rossz napjaim vannak. –mosolyogtam.
-Jó. –mosolygott Hanna. Leültem a kanapéra Kim pedig mellém ült. Apa és Hanna beszélgettek Kimmel én pedig Choival játszottam. Viszont idő közben elaludt a kezeim közt. Én csak mosolyogva néztem.
-Hanna hol van Choi szobája? -kérdeztem.
-Miért? -kérdezett vissza.
-Hát.... Elaludt. -mosolyogtam.
-Adjad beviszem a szobájába. -mondta Hanna.
-Ohh.... Hagyjad beviszem csak mondd meg hol van szobája. -mosolyogtam.
-Köszi. A tiéddel szemben van az ő szobája. Én addig csinálok valami vacsit. -mondta.
-Jó. Én meg felviszem és kipakolok. -mosolyogtam.
-Doori várj! Menjek segíteni? –kérdezte Kim.
-Felőlem. Közben megismerlek! –mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése