-Igen. –mosolyogtam.
-Te mindig ilyen vidám vagy? –kérdezte.
-Csak most, hogy nem látom anyámat hulla részegen. –mondtam majd becsuktam volna az ajtót de Choi felkelt.
-Puszit nem kapok? –kérdezte.
-De megyek. –mondtam majd bementem hozzá sok-sok puszit adtam az arcára amin nagyokat nevetett. Hanna felsietett.
-Mi történt? –kérdezte.
-Semmi. Miért? Mi történt volna? –kérdeztem.
-Még sose nevetett így. –mondta Hanna.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Már jó segítség vagy nekem! –mondta Hanna és átölelt.
-Oh.... Segítek amiben tudok csak szólj! –mosolyogtam.
-Mindjárt kész a vacsora. –mondta.
-Jó de én megyek és kipakolom valamennyi ruhámat. –mondtam.
-Jó menj csak nyugodtan. –mondta majd kimentünk a szobából és hagytuk Choit aludni.
-Segítsek? –kérdezte Kim.
-Kim nagyon aranyos vagy de menj és segíts megteríteni. –mosolyogtam.
-Ott van apa. Ő majd segít anyának. –mondta.
-Akkor gyere segíts és közben faggatlak. –mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése