-Hey.... Kai. Hol találtad ezt a szépséget? –kérdezte Tao.
-Jó helyen keresgéltem. –mosolygott.
-Na de most komolyan. –mondta Chen.
-Európából. Honnan is? –kérdezte tőlem.
-Magyarországon születtem de amúgy ilyen félvér vagyok. Magyar az anyám.... Apám pedig koreai. –mosolyogtam.
-Hány éves vagy? –kérdezte Xiumin.
-18. –mondtam.
-Akkor Kai nekem adhatod. Túl idős vagy hozzá képest. –mondta Luhan.
-Mi? Az 1 év nem is sok. –mosolyogtam.
-Várj most komolyan ti tényleg együtt vagytok? –kérdezte Kris.
-N....Igen. –vigyorgott Kai. Megfordultam és a szemébe néztem majd megráztam a fejem. Ez aztán egy első nap. Mi lesz még ebből? Kai magához húzott és átölelte a derekamat.
-Miért jöttél pont Dél-Koreába? –kérdezte Lay.
-Hát.... ez ügyben Kait kérdezd mert ő kért meg. –mondtam.
-Azért mert azt akartam, hogy velem legyél. –mondta.
-De figyelj menjünk az igazgatóhoz.Utálom az első napokat a suliban. –mondtam.
-Jó. Menjünk. -mondta majd elmentünk.
-Kai te normális vagy? –kérdeztem mosolyogva.
-Szia cicus! Én Tao vagyok. –mondta az egyik srác.
-Én Luhan vagyok. Miben segíthetünk? –kérdezte.
-Semmiben. Menjetek órára! –mondtam.
-Ez egy tanár? –kérdezte Tao.
-Nem vagyok tanár csak új diák. –mondtam.
-Szia babám! Én Chen vagyok! De neked akármikor leszek a pasid. Csak szólj nekem ha kell egy pasi! –mondta majd hozzám simult.
-Öööö.... Majd értesíteni foglak. –mondtam.
-Srácok le lehet szállni róla! Ő az enyém.... Kicsim én Kris vagyok! –mondta majd odajött hozzám és adott egy puszit az arcomra.
-Nem srácok ő az enyém! –szólalt meg Kai a hátam mögül majd oldalra fordította a fejemet és adott egy puszit az ajkamra. Egy kicsit már idegesített, hogy itt osztozkodnak a srácok így ezért is hagytam ezt Kainak. Meg amúgy is nem tudtam volna neki ellent mondani. Amint meglátták, hogy Kai az egy lépést tettek hátra. Ezen nagyon meglepődtem. Ennyire tisztelnék Kait vagy mi? Vagy Kai a „legnépszerűbb” az osztályba? Vagy éppenséggel a suliba?
-Okés.... Kim és te haverok vagytok? –kérdeztem.
-Nagyon jó haverok. –mondtam mosolyogva majd rám nézett és kacsintott.
-Szép szemeid vannak! –mondtam váratlanul.
-Kösz. Mondd csak van pasid? –kérdezte mosolyogva majd leült az egyik padra a folyosón. Mellé ültem ránéztem és válaszoltam.
-Volt! De nem is lesz többé! Megjöttünk? –kérdeztem.
-Nem ez még nem az. De miért? –kérdezte.
-Hát ez hosszú. –mondtam.
-Van időnk. –mosolygott.
-Egye bár én nem itt éltem hanem Európában. Az előző országban nem kedvelik az ázsiaiakat. 4 pasim volt ösz-visz az életemben de mind ejtett. Meg nekik csak szexre kellettem volna. –mondtam.
-De ha nincsen senkid akkor a pasikat akik körülötted vannak és persze szinglik őket kínozod. Ha jobban ismernélek akkor engem tuti, hogy kínoznál ezzel. –mosolygott.
-Miért? –kérdeztem.
-Barátságos, kedves, jó fej aranyos és nagyon szép vagy! Már most szimpatikus vagy nekem, mint barát vagy haver és ,mint csaj! –mosolygott.
-Jaaaa.... Értelek. –mosolyogtam. Majs valami hangzavart hallottunk. Egy csapat srác volt az. Kai amint meglátta őket elment. Én csak ott álltam.
 |
| Kim barátnője Soa |
-Szóval a mostoha tesód? –kérdezte a srác.
-Igazából nincsen semmi közünk egymáshoz. Csak az anyám és az ő apja összeházasodtak. –mondta Kim.
-Aha.... értelek. –mosolygott a srác. –Szóval ha te szakítanál Soaval akkor nyugodtan összejöhetnél vele?
-Pontosan. –mondta Kim.
-Ami úgy se lesz mert tök jól el vagyunk. Ugye Kim? Ja.... Am én Lee Soa vagyok. Kim BARÁTNŐJE. –mondta a csaj. De a „barátnője” nagyon kihangsúlyozta. Tudom,hogy ez egyfajta „jelzés” volt az ügyben, hogy nem merjem lenyúlni mert ha mégis akkor kitekeri a nyakamat.
-Tudom ki vagy. Kim mesélt rólad. Én pedig Doori Gong vagyok. –mondtam.
-Oh.... Tényleg meséltél rólam? –kérdezte Soa majd megcsókolta Kimet. Én csak a földet bámultam.... Újra.... Kezdem megszeretni a koreai földet. Olyan sokszor nézek rá, hogy a végén még beleszeretek. Majd a srác odalépett hozzám.
-Hagyjuk a szerelmespárt. –mosolygott. Jujj de édes hangja van. Istenem miért teszed ezt velem? olyan, m int egy angyal. Pedig Nem! Ő maga a megtestesült ördög. Olyan áhhhh.... nem tudom milyen. De tuti hülyének néz, hogy bámulom és nem válaszolok neki semmit. Gyerünk Doori találj ki valamit! Törd a fejed nem vagy te olyan hülye, mint amilyennek tetteted.
 |
| Kim Jong In |
-Öööö.... Mindig ezt csinálják? –kérdeztem.
-Aha. Van kedved sétálni? Elkísérlek az igazgatói irodához. –ajánlotta fel.
-Nagyon szépen köszönöm. –mondtam majd elindultunk. Nagyon udvarias volt mert amikor az ajtóhoz értünk előre engedett.
-És mennyi idős is vagy? –kérdezte.
-18. Te? Amúgy, hogy hívnak? –kérdeztem.
-Kim Jong In vagyok de csak Kai oké? 19. –mosolygott. Amikor már elértük az első folyosót Kai ellazult. Sokkal lazábban lépett meg beszélt is.
Felöltöztem felvettem a balerina cipőmet és lementem. Megreggeliztem Hanna, apa és Choi el is mentek otthonról. Csak Kim és én maradtunk otthon. Annyira meglepődtem, hogy nekik még mindig kell menni suliba. A július és az augusztus a szünet nekik. De fura. Reggelizés után felmentem és fogat mostam. Kim megvárt majd elindultunk a suliba.
-Várod már, hogy hozzánk költözz? –kérdezte. Majd zsebre tette a kezét. Én átkaroltam majd rámosolyogtam.
-Nagyon! –mosolyogtam.
-Mégis miért ennyire? –kérdezte mosolyogva.
-Hát, hogy megszabadulok az anyámtól. Meg, hogy végre vannak tesóim. Ja és a mostoha tesóm nem is olyan rossz. Na meg Choi.... Egy zabálni való kis gyerek. –mondtam.
-Jó pasinak tartasz? –vigyorgott.
-Hát ha nem lenne barátnőd akkor közelebbről is megismernélek.-mosolyogtam. Kim odahajolt hozzám. Közben sétáltunk és megérkeztünk a suliba.
-Ha gondolod szakítok vele! –súgta a fülembe.
-Neeeem.... –mondtam mosolyogva. Mindenki az udvaron volt. A változatosság kedvéért Kimet és engem néztek, ahogy átkarolva lépünk be a suliba. Engem pedig még a suli közelében sem láttak.
-Szia édesem! –lépett oda hozzánk egy csaj. Nagyon szép volt. Gondolom ő Kim barátnője.
-Szia kicsim! –mondta Kim majd megcsókolták egymást. Én elnéztem a másik irányba mert elégé zavarba jöttem, hogy előttem csókolóznak. Miközben nézegettem az új társaimat egy srácon akadt meg a szemem. Nagyon jó pasi volt. Rövid, barna és egy kicsit borzos haja úgy kitűnt a többi jól fésült hajú diák közül. Az egyenruha nagyon jól állt neki. Felénk tartott. Amikor odaért hozzánk Kimmel pacsizott. Haverok? Basszus! Lesütöttem a szemem. Az előbb majdnem tátott szájjal néztem most meg.... Úr isten, rám nézett! Felemeltem a fejem és belenéztem csoki barna szemeibe. Sokáig néztünk mélyen egymás szemébe. Olyan volt mintha kiakarnák valamit olvasni egymás szemeiből. Hirtelen elnézett én pedig a földet kezdtem nézni.
-Édesem ő kicsoda? –kérdezte csaj.
-Tényleg ki ez a csaj? –kérdezte a helyes srác.
-Ő a mostoha apám lánya az előző házasságából. Tegnap költözött hozzánk. –mondta Kim.
-Ugye majd haza megy a saját hazájába? –kérdezte a csaj.
-Nem. Ő Már velünk lesz! Neki ez a hazája. Fél vér a drága. –mosolygott Kim majd odajött hozzám és átkarolta a vállamat. Én csak mosolyogtam.
Zuhanyzás után elővettem a szekrényemből az egyenruhámat. Megnéztem és egy fekete szoknya egy fehér blúz és egy sárga felső. Hát nagyon szuper! Megmondom őszintén ezt az egyenruhát még szeretni is fogom. Majd bebújtam az ágyba és elaludtam. más fél óra múlva arra keltem fel, hogy Choi ott áll az ágyam mellett.
-Mi a baj van Choi? –kérdeztem.
-Nem tudok aludni. Idejöhetek? –kérdezte miközben a szemét dörzsölgette.
-Persze. Gyere csak! –mondtam majd felmászott az ágyra. Felém fordult és hozzám bújt. Ezen elmosolyodtam. Majd betakartam és elaludtunk. Szegényke azért nem tudott aludni mert esett az eső. Reggel arra keltem fel, hoy Choi ugrál az ágyon.
-Keljél, keljél, keljél! –mondta.
-Choi.... Ne már.... Olyan vagy, mint egy ébresztő óra. –mondtam majd felültem. Ránéztem és fülig ért a szája. Olyan cukin mosolyogott. Elkaptam Choit és elkezdtem csikizni. Ő meg csak nevetett. Majd felnéztem és Kim állt az ágyam végénél. Az ajtóba pedig Hanna és apa.
-El vagytok! –nevetett Kim.
-Téged is megcsikoljalak Kim? –kérdezte.
-Neeem engem nem kell! Csikoljad nyugodtan Choit. –mondta mosolyogva.
-Látom mindannyian fent vagytok! –mondta Hanna.
-Igen nekem Choi olyan volt, mint egy ébresztő óra. –mosolyogtam. Majd abba hagytam Choi csikolását. –Ja és este hozzám jött aludni. Nem akart téged zavarni Hanna!
-Pedig nyugodtan jöhetett volna. –mondta Hanna. –Gyere Choi. Menjünk öltözni és aztán indulás az oviba. Meg amúgy is menjünk és hagyjuk öltözni Doorit.
-Meg van az egyenruhád? –kérdezte Kim. Hanna, apa és Choi elmentek.
-Igen meg van. –mondtam.
-Akkor öltözz fel! –mondta Kim majd kiment a szobámból.
-Jó csak nyugodtan. –mondta. Bementünk a szobámba és elkezdtünk pakolni. Eleinte nem jutott semmi kérdés eszembe majd egyszer csak beugrott egy.
-Mióta élsz együtt apuval? –kérdeztem.
-Úgy 6 éve. –mondta.
-Mi történt az előző apukáddal? –kérdeztem.
-Meghalt. –mondta Kim majd leült az ágyra.
-Ohh.... Nagyon sajnálom.... Nem akartam.... –mondtam.
-Semmi baj. Nem tudhattad. –mondta.
-És barátnőd? –kérdeztem félénken.
-Mi van vele? –kérdezte miközben hirtelen felnézett.
-Van barátnőd? –kérdeztem újra.
-Van. –válaszolt röviden.
-Mióta? –kérdeztem.
-1 éve. –válaszolt.
-Milyen lány? Mesélj kérlek róla. –kérleltem.
-Hosszú fekete hajú. Vékony modell alkatú. Osztály társam. Néha idegesít a féltékenykedéseivel. Az utóbbi 3-4 hónapunk úgy telt el, hogy féltékenykedett és ezen összeveszünk mindig. –magyarázta.
-Biztosan szép lehet, de sajnálom, hogy veszekedtek. Miért nem ültök le nyugisan és beszélitek meg? –kérdeztem.
-Mert mindig mindentől féltékeny lesz. –mondta.
-Akkor jobb ha én a közeledbe se megyek a suliban. –mosolyogtam.
-Valahogy már ne is érdekel. Mintha már odalenne az a nagy szerelem. –mondta.
-Értelek. –mondtam.
-És neked? Pasik? Biztosan sorban állás van nálad. –mondta egy huncut mosollyal kísérve. Ezt a kérdést nem akartam. Nem is válaszoltam rá csak pakoltam tovább. –Na?
-Nem! Nincsen sorban állás. Eddig 4 srác volt az életemben. Mindegyiket nagyon szerettem de nekik csak szexre kellettem volna. Mert elég hamar ejtettek. Többet nem leszek szerelmes. –mondtam el az igazságot.
-Nem tudhatod mikor jön el a nagy szerelem. –mondta.
-Nekem soha. Az én sorsom olyan, mint az anyámé. –mondtam majd legördült egy könnycsepp az arcomon. Kim odajött hozzám megfogta a kezemet és magához húzott.
-Nem! Te nem vagy olyan és nem is leszel olyan, mint az anyád. Te sokkal másabb vagy. Ahogy elmondtad azt, hogy milyen tudom, hogy te nem vagy olyan. Te sokkal másabb vagy értékesebb. Egy normális srác megbecsül téged és nem csak szexre kellesz neki. –mondta és közben szorosabban tartott magához.
-Honnan tudod?Lehet, hogy te ilyen lennél velem ha együtt lennénk. De ez nem azt jelenti, hogy mindegyik srác ilyen. –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Ismerem tán a koreai srácokat ahhoz, hogy elmondjam neked milyenek. –mondta mosolyogva.
-Jó ebben igazad van. Holnap már nekem is mennem kell? –kérdeztem.
-Igen. De gyere vacsorázni. –mondta. Kipakoltunk és lementünk vacsizni. Hanna spagettit csinált. Nagyon finom volt. Otthon magamnak kellett főznöm mert anyám nem foglalkozott velem. Megvacsiztunk. Hannanak segítettem elpakolni és elmosogatni. Majd felmentem a szobámba és lezuhanyoztam.
-Szóval te is 18 éves vagy? –kérdezte halkan, nehogy felkeltse Choit.
-Igen. –mosolyogtam.
-Te mindig ilyen vidám vagy? –kérdezte.
-Csak most, hogy nem látom anyámat hulla részegen. –mondtam majd becsuktam volna az ajtót de Choi felkelt.
-Puszit nem kapok? –kérdezte.
-De megyek. –mondtam majd bementem hozzá sok-sok puszit adtam az arcára amin nagyokat nevetett. Hanna felsietett.
-Mi történt? –kérdezte.
-Semmi. Miért? Mi történt volna? –kérdeztem.
-Még sose nevetett így. –mondta Hanna.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Már jó segítség vagy nekem! –mondta Hanna és átölelt.
-Oh.... Segítek amiben tudok csak szólj! –mosolyogtam.
-Mindjárt kész a vacsora. –mondta.
-Jó de én megyek és kipakolom valamennyi ruhámat. –mondtam.
-Jó menj csak nyugodtan. –mondta majd kimentünk a szobából és hagytuk Choit aludni.
-Segítsek? –kérdezte Kim.
-Kim nagyon aranyos vagy de menj és segíts megteríteni. –mosolyogtam.
-Ott van apa. Ő majd segít anyának. –mondta.
-Akkor gyere segíts és közben faggatlak. –mondtam.
-Nem vagyok olyan kicsi, hogy vigyázni keljen rám! -mondta Choi.
-Jajj Choi.... De még kicsi vagy. Még én is az vagyok! -mondtam majd leguggoltam Choi mellé és felvettem.
-Nem is tudom.... -mondta apa.
-Papa.... Én szeretném ha itt maradna Doori. -mondta Choi. Oh... De édes. Olyan kis zabálni való kis gyerek. És ő az öcsém. De cuki!
-Jó! De előtte haza kell menned összepakolni és kiiratkozni a mostani sulidból. –mondta apa.
-Jujj köszi! –mondtam majd öleltem apát és Hannat majd egy-egy puszit nyomtam Kim és Choi arcára.
-Ezt miért kaptuk? –kérdezte Kim.
-Azért mert megengeditek, hogy itt lehessek. Ígérem nem leszek rossz gyerek! Csak ha olyan nagyon rossz napjaim vannak. –mosolyogtam.
-Jó. –mosolygott Hanna. Leültem a kanapéra Kim pedig mellém ült. Apa és Hanna beszélgettek Kimmel én pedig Choival játszottam. Viszont idő közben elaludt a kezeim közt. Én csak mosolyogva néztem.
-Hanna hol van Choi szobája? -kérdeztem.
-Miért? -kérdezett vissza.
-Hát.... Elaludt. -mosolyogtam.
-Adjad beviszem a szobájába. -mondta Hanna.
-Ohh.... Hagyjad beviszem csak mondd meg hol van szobája. -mosolyogtam.
-Köszi. A tiéddel szemben van az ő szobája. Én addig csinálok valami vacsit. -mondta.
-Jó. Én meg felviszem és kipakolok. -mosolyogtam.
-Doori várj! Menjek segíteni? –kérdezte Kim.
-Felőlem. Közben megismerlek! –mondtam.
-Most már mehetek? –néztem apára.
-Mutatkozz be! –mondta apa.
-Muszáj? –kérdeztem.
-Igen! –mondta apa.
-Szuper.... –motyogtam. –Nos Doori Gong vagyok 18 éves. De, hogy lehet az, hogy Kim is meg én is 18 évesek vagyunk?
-Hát az úgy, hogy nekem te vagy a lányom az előző házasságomból. Hannanak pedig Kim a fia az előző házasságából! A mostani házasságomból pedig van Choi. –magyarázta apa.
-Akkor Kim és közöttem nincsen semmi kapcsolat? –kérdeztem már-már mosolyogva.
-Nincsen semmi közötök egymáshoz. Csak annyi, hogy mostoha testvérek vagytok. –mondta Hanna.
-Mi van édesanyáddal? –kérdezte apa.
-Hát.... Minden este hulla részeg, és hetente váltogatja a pasijait. –mondtam.
-Az nem jó. –mondta apa.
-Kérlek apa, hagyj maradjak itt veletek! Ígérem nagyon jól fogok viselkedni és tanulni is. Csak már nem bírom anyát. Annyira idegesít ő is meg a pasija is. Kérlek hagyj maradjak! –könyörögtem. Apa ránézett Hannara ő pedig bólintott.
-Figyelj ezt még anyáddal is meg kell beszélnem! –mondta.
-Ő úgy is azt akarja, hogy vele maradjak! De még tanulni sem hagynak meg az előző pasija.... Kérlek apa! –mondtam.
-Mi van az előző pasijával? –kérdezte apa.
-Hát.... Rám nyomult de totál részeg volt és én akkor elszaladtam otthonról és egy barátnőmnél aludtam. Nem akartam haza menni. Most sem akarok haza menni. –mondtam. Apa ránézett Kimre majd ő elindult felém.
-Ne aggódj apa.... Mi ketten jól el leszünk! Majd jön velem suliba meg minden. Legalább nem fogok egyedül vigyázni Choira. –mosolygott rám Kim.
 |
| Apa |
-De. –mondta apa majd megfogta a csomagjaimat. Próbáltam a legjobb ruháimat hozni. De csak fekete ruhám és sport cipőm van. Nem vagyok olyan, hogy csak szoknya meg magassarkú. Apa kivezetett a kocsijához. Egy ezüst színű BMW volt. Csak csodálkoztam. Majd bepakoltuk a csomagjaimat, beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Amikor „haza” értünk szintén nagy csodálkozással néztem a házat. Egy 3 emeletes csoda szép ház volt. Majd egyszer csak kijött egy nő. Odament apához és megcsókolta. Én elfordultam és inkább kivettem a csomagomat.
 |
| Hanna |
 |
| Kim |
-Hova pakolhatok le? –kérdeztem.
-Gyere először mutatkozz be! –mondta kedvesen apa.
-Nem! Hova pakolhatok le? –kérdeztem újra.
-Gyere hozd a csomagjaidat! –intett a nő. Apa szúrós tekinteteket szegezett rám amiért nem viselkedtem illedelmesen. Felvezetett egy szobába és ott lepakolt. Nagyon nagy szoba volt. Majdnem akkora amekkora Magyaroszágon a házunk. Egy nagy francia ágy és gardrób volt plusz még egy nagyon szép fürdőbe.
 |
| Choi |
-Ezek tudnak élni! –mondtam halkan.
-Doori gyere! –szólt be apa a szobába. Majd odamentem és lementünk a nappaliba. Amikor leértünk semmi kedvem nem volt bemutatkozni. Meg láttam egy aranyos srácot és egy nagyon cuki kis gyereket.
-Én Hanna Gong vagyok! Édesapád felesége. –mondta a nő aki az előbb felkísért engem a szobámba.
-Én Kim Gong vagyok és 18 éves! –mondta a srác.
-Choi Gong és 4 éves vagyok! -mondta a kis gyerek.
Az életem már nagyon romokban van. A szüleim 4 éves koromban elváltak. Az anyám magyar az apám koreai. Nagyon szuper ide-oda ingázok közöttünk. Csak 7700 kilométert kell megtennem oda-vissza minden szünetbe. Már elegem van ebből. Most már végre 18 éves vagyok. Felnőtt Magyarországon.... Dél-Koreában még 2 évem van, hogy felnőtt legyek. Én Doori Gong vagyok és 1995. június 21-én születtem Budapesten. Most Debrecenben élek anyámmal. Aki idegesít azzal, hogy minden héten más pasit hoz fel magához. Elég fiatalon lett velem terhes. Csak 18 volt, mint most én. Így csak 36 éves most, nagyon szép és fiatal a korához képest. Már alig vártam, hogy jöjjön a nyári szünetem és menjek apához. Apa az már 42 éves és nagyon boldog. Fogalmam sincs, hogy van-e már új családja vagy sem. Utoljára 4 éve voltam kint nála. A szüleim nem szólnak egymáshoz. Elég hosszú házasságuk volt. Tartott vagy 2 évig. 2 éves korom körül házasodtak össze és amikor már 4 éves lettem elváltak. Hát gratulálok nekik! De nem is érdekelnek. Anyám az hülye lett. Alig várom, hogy végre apához menjek 2 és fél hónapra. Az eddigi életemet még rosszabbá tették a srácok.... Utálom őket! Életemben 4szer voltam igazán szerelmes de mindig ejtettek. Soha többé nem leszek szerelmes. Így is darabokban az életem. A suliban azért szekálnak mert ázsiai vagyok.... Elegem van! Érzem, hogy az én helyem Dél-Koreában van. Tudom, hogy én nem tudok normálisan elhelyezkedni itt Magyarországon. Utálnak a magyarok mert ázsiai vagyok és „betolakodtam” az ő kis országukba. Én pedig utálom őket amiért utálnak engem. Olyan szerencsétlen az egész életemen. Igaz még csak 18 éves vagyok és még változhat az életem. Majd hirtelen teltek múltak a napok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Dél-Koreában vagyok és már a repülő lépcsőjén megyek lefele. Apát vártam ő pedig a szokásos módon késett. Majd 1 óra múlva végre megjött.
 |
| Ő apa! |
-Szia Doori! –mondta apa.
-Szia apa! Késtél.... már megint. –mondtam majd elhúztam a számat.
-Mikor érkeztél meg? –kérdezte.
-1 órája. –mondtam.
-Azt hittem most érkeztél meg. –mondta.
-Nem mehetnénk? –kérdeztem.
