-De! Az apád vagyok.
-Utállak!
Felrohantam a szobámba. Lezuhanyoztam majd kidobtam az összes ruhámat. Csak párat tartottam meg. Elővettem a bőröndjeimet és belepakoltam az összes ruhámat amit Kaival vettem és amit megtartottam a régi ruháim közül. Még Kai felsőjét ami még mindig nálam volt azt is eltettem. A kézi táskámba beletettem gyógyszereket, zsebkendőt plusz még Kai parfümjét ami még mindig nálam volt. Majd elmentem zuhanyozni. Aztán lefeküdtem aludni 11 órakor keltem fel. Fél óra alatt elkészültem majd apa elvitt a repülőtérre. Kifejezetten sokan voltak most itt. Elbúcsúztam apától majd beültem a váróba. Még volt 10 perc amíg megérkezzen a repülő amivel Bécsbe fogok menni. Onnan pedig Budapestre. Miközben vártam egy nagy csoport jött. Bedugtam a fülembe a fülest és nem figyeltem rájuk. Aztán megérkezett a repülő. Kivettem a fülemből a fülest majd elindultam leadni a bőröndjeimet. Láttam, hogy az a nagy csoport elindul így egy kicsit felgyorsítottam lépteimet. Leadtam bőröndjeimet majd felszálltam a repülőre és helyet foglaltam. Szerencsére az I. osztálynak a leghátuljára kaptam helyet. Visszatettem a fülembe a fülest és hallgattam tovább a zenéket. Becsuktam a szemem és hátra hajtottam a fejem. Pár perc múlva valaki megrázta a kezem. Kivettem a fülemből a fülest majd kinyitottam a szemem. Nem néztem az illetőre.
-Miben segíthetek? –kérdeztem.
-Beülhetek a helyemre? –kérdezett vissza egy ismerős hang.
-Persze.
Felálltam majd egy gyors pillantást vetettem az illetőre. Kikerekedtek a szemeim majd takarni kezdtem az arcomat. Visszaültem a helyemre.
-Őszintén.... Miért utazol el? –kérdezte.
-Ismerjük egymást?
Hangosan sóhajtott a mellettem ülő. Aztán felszállt a repülő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése